Közélet

2011.01.03. 09:20

A halál torkában: elitta az anyja a kis Hanna máját

Miután meggyógyult, fehér kisruhába fogom öltöztetni az én kis angyalkámat, és úgy fogjuk körbejárni a várost – mondja Ildikó, Hanna nagymamája. Könnyeit nyelve áll az üres gyermekágy mellett.

Zsámbóki Dóra

Vörös Hanna nincs még féléves, mégis többször bebizonyította, hogy élni akar. Súlyos fejlődési rendellenességgel született, műtétek, kezelések sorát tudja már a háta mögött. A négy és fél kilós kislány májátültetésre vár: kezelőorvosai a budapesti gyermekklinikán a németországi transzplantációra próbálják felkészíteni.

Ildikó, Hanna nagymamája könnybe lábadt szemmel, elcsukló hangon mesél a kislány érkezéséről. Mint mondja: Hannát nem várták, egy alkoholmámorba fulladt disznóvágás után a kórházban derült ki, hogy élettársa menye gyermeket vár.

– Nem vagyok Hanna vér szerinti nagymamája. A férjem meghalt, utána ismerkedtem meg Józseffel, akivel évek óta boldog kapcsolatban élünk. Csabát, József egyik gyermekét mi sosem neveltük, nem élt velünk, de mindig próbáltuk őt a tisztességes útra terelgetni, segítettünk neki, ahol tudtunk. Amikor megismerkedett Zsuzsával – akit a barátnőjeként, szerelmeként mutatott be nekünk –, még nem gondoltuk, hogy miféle megpróbáltatások előtt állunk – kezdi Hanna történetét a nagymama.

– Kiderült, hogy Zsuzsának van már egy ötéves lánya, akit 14 évesen hozott a világra. Ez önmagában nem probléma, a lényeg, hogy szeressék egymást – gondoltuk. Aztán egy alkalommal Csaba kérte, hogy vigyünk nekik egy tévét Zsuzsa szüleinek házába, ahol élnek. Amikor beléptünk abba a házba..., szinte nem tudom szavakba önteni azt a látványt, ami fogadott bennünket. Borzasztó körülmények között éltek egy istállószerű épületben. Kosz, penész, mosatlan ruhák és edények tornya nézett vissza ránk – idézi fel a közelmúlt emlékeit Ildikó, aki számára a fiataloknál tett látogatás során derült ki: a szülők és a velük közös háztartásban élő anyai nagyszülők is az alkohol rabjai. Amikor a nagymama  megtudta, hogy élettársának menye 19 évesen újra gyermeket vár, a tettek mezejére lépett.

– Amikor Hanna megszületett, elintéztük, hogy Csaba édesanyjának lakásában élhessenek, ahol természetesen sokkal jobb körülmények várták a picit és a szüleit. Aztán hirtelen – se szó, se beszéd – visszaköltöztek abba a putriba, ahol Zsuzsa 9 hónapig hordta a szíve alatt Hannát. A gyermeket akkor még magukkal vitték – szó szerint hazalopták a patkánylyukba – , de hamarosan kiderült, hogy Hanna nagyon beteg. A mája nem fejlődött ki rendesen, bakteriális fertőzései voltak, melyek mind-mind a szülők életvitelének és lakhatási körülményeiknek köszönhetőek. Azt hittem, megbolondulok, amikor megtudtam, hogy az én kisunokám milyen helyzetbe került – meséli Ildikó, aki az első pillanattól saját unokájaként tekint Hannára. A kislányt szülei végül a budapesti gyermekklinikán hagyták, ahonnan Ildikó és József vitte haza magához, és elindították a családba fogadási, illetve a gyámsági eljárást. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] József és Ildikó arra tette fel az életét, hogy a kis Hannát megmentsék
[/caption]

Zsuzsa, Hanna édesanyja nem érzi úgy, hogy eldobták volna a kislányt. A még középiskolába járó, varrónőnek tanuló édesanyától megtudjuk: az alkalmi munkából némi pénzt kereső édesapa és ő is azon vannak, hogy Hannát mielőbb ők nevelhessék. – Január 15-én albérletbe költözünk, és akkor haza akarjuk hozni Hannát. Addig is érdeklődnénk felőle, de Ildikó nem mond semmit a gyerekről – mondja a leányanya, akitől megtudjuk: nagyobbik lányának az ő édesanyja a gyámja, mivel a most ötéves gyermek születésekor még kiskorú volt.

Jelenleg egy Kiskunhalashoz közeli faluban, ugyanabban házban élnek, amelyet Ildikó elénk festett. – Mi hárman, a szüleim meg a bátyám, így élünk hatan. Lakáskörülményeink rosszak, de valahogy majd megoldjuk – mondja Zsuzsa, aki nem cáfolja, hogy Hannával való terhessége alatt is a pohár után nyúlt. – A disznóvágáson még nem tudtam, hogy terhes vagyok, ittam, összeestem, és a kórházban mondták az orvosok, hogy már három hónapos a gyerek – mondja az édesanya.

„Pesten is sokszor aludtunk már a klinika előtt az autóban...”

A beteg kislányra újabb életmentő műtét vár, amit nagy valószínűség szerint tavasszal fognak végrehajtani, Németországban. – Az egész májas átültetés mellett megoldás lehet még, hogy egy megfelelő donorból egy érrel átszőtt májdarabot ültetnek be neki. Józsi is és én is jelentkeztünk donornak, illetve Józsi másik menye is segítene – vázolja a lehetőségeket a nagymama. – Hanna kezelését fedezi a magyar társadalombiztosítás, annak feltételeit meg, hogy mellette lehessünk, nekünk kell megteremtenünk. Anyagi lehetőségeink teljesen kimerültek, de valahogy meg fogjuk oldani, meg kell oldanunk, nincs más lehetőségünk. Pesten is sokszor aludtunk már a klinika előtt az autóban, ha máshogy nem megy, akkor majd Németországban is így teszünk. Addig meg reméljük, hogy nem árverezik el a házunkat, mert néha már nagyon rezeg a léc. De akkor is az a legfontosabb, hogy Hanna meggyógyuljon – mondja könnyei között Ildikó, majd elcsukló hangon hozzáteszi: ez a pici gyermek semmiről sem tehet, és ő ereje fogytán is tudja, Hanna csak rájuk számíthat. Ha imái meghallgattatnak, és Hanna meggyógyul, ő habos fehér ruhába fogja öltöztetni, és büszke nagymamaként körbesétál vele a város utcáin.

A nagyszülők élete, mióta a kislány hozzájuk került, gyökeresen megváltozott. A korábban kiszámítható és jó körülmények között élő Ildikó és József éjt nappallá téve dolgozik, hogy Hanna gyógyíttatását és a felmerülő költségeket fedezni tudja. – Én gyesen vagyok a kislánynyal, Józsi – bár rokkantnyugdíjas, mert a szíve csak 60 százalékban működik – mindennap hajnali 1 körül kel, hogy minél többet tudjon dolgozni. Teljesítménybért kap. Ha Hanna éppen kórházban van, akkor én is megyek és segítek, hogy a sok utazást fedezni tudjuk. Hathetes korában volt az első életmentő műtéte, azóta ingázunk Pest és Halas között – mondja a nagymama, akinek unokáját karácsonyra sem engedhették haza az orvosok.

– Nem lebeg más a szemünk előtt, csak hogy nekünk ezt a gyereket fel kell nevelnünk. 47 éves vagyok, választhattam volna én is a könnyebb utat... Óriási felelősség szakadt a nyakunkba, de állni fogjuk a próbát, ha az egészségünk is engedi, mert már teljesen kikészültünk az utóbbi hónapokban. Ha tehetném valahogy, akkor Hanna féltestvérét is kimenteném abból a fertőből, mert tudom, hogy az állatok is tisztábban és különbül élnek, mint ők abban az istállóban.

Ezek a gyerekek fel se fogják, hogy mit tesznek. Zsuzsa szerintem azt se tudja, hogy mitől lesz a gyerek, nemhogy utána gondoskodni tudjon róla. Amikor elmentünk Hanna ruháiért, akkor az egérürülék közül szedtük ki azokat a kisruhákat, melyeket még akkor gyűjtöttem a gyereknek, amikor az anyjának csak arra volt esze, hogy eligya a magzata máját. Találtunk olyan rugdalózót a szekrényben, amelyből folyt ki a kaka. Azt akarta ráadni az unokámra? – kérdezi felindultan Ildikó, aki – elmondása szerint – soha semmilyen körülmények között nem mondana le Hanna neveléséről.

A család segítségére siettek

A halasi jegyző, dr. Ferenczi Mária közbenjárásával egy helyi vállalkozás a család segítségére sietett. A www.gazexpressz.hu cég képviselője minden, általuk értékesített gázpalack árából 300 forintot ajánlott fel a nemes célra. Az akció egészen május elejéig tart. Hanna költséges kezeléseinek fedezésére a nagyszülők egy bankszámlát is nyitottak.

Aki segíteni szeretne a családnak, az befizetheti adományait az MKB Bank által vezetett 10300002-10524683-49010016 számú bankszámlára.

Aki segíteni szeretne a családnak, az befizetheti adományait az MKB Bank által vezetett 10300002-10524683-49010016 számú bankszámlára. József és Ildikó arra tette fel az életét, hogy a kis Hannát megmentsék -->

Ezek is érdekelhetik