Közélet

2007.06.10. 09:06

Még a tanítást is felfüggesztették

Kincseket rejtett a magasban a fülöpszállási református templom aranyozott rézgömbje, amit a napokban Kiss Árpád és Tóth Mihály ipari alpinista szerelt le a buzogánnyal együtt.

P. S.

Hogy nem mindennapi esemény színhelye lesz a Kunság tér, azt nemcsak a forgalomelterelés jelezte, hanem a szoborkertben, a járdákon összegyűlt tömeg is. A közeli iskolában a tanítást is felfüggesztették, mert a gyerekek rendre kíváncsiskodtak az ablakból. A templom mellett meg már ágaskodott a Dunaújvárosból érkezett Dunagép daru, a két alpinista pedig agyonaggatta magát kötelekkel, kapcsokkal, és felszerelkezve eltűntek.

De még előtte tisztázták: ki megy a gémre, ott-e a rádió, a fűrészlap stb. „Mennek a jóistennel kezet fogni” – humorizált egy diák, és hamar szondázták egymást, melyikőjük lenne oly bátor, hogy felmegy a toronyba. Persze erről szó sem lehetett, és még nem is dőlt el a legbátrabbverseny, mire az ég felé tekintett a nézősereg. Az alpinisták ugyanis felértek, s lentről nézve „kisemberekként” láttak hozzá a munkához, mit előre feltérképeztek.

Ugyanis övék volt a feladat, hogy lehozzák a torony végét, a betlehemi csillagra emlékeztető buzogányt szárán a zászlóval és a gömböt. A nyomon követést pedig a kíváncsiskodók alig győzték fejtartással és hunyorgatással. A fiúkat ugyanis megdolgoztatták a régi mesterek. A földről is látható volt: küzdenek vállalásukkal. Időközben Nagy László izsáki épület- és díszműbádogos is megérkezett Zoli fiával. Ugyanis ő folytatja az apa mesterségét. Természetes, hogy egyikőjük sem maradhatott távol egy ilyen látványos attrakciótól már csak azért sem, mert övék lesz a felújítás feladata.

Emellett szükség is volt rájuk, mert a fiúk fentről hívták őket egy kis szakmai elméleti segítségért. Volt időnk beszélgetni a míves munka minden szépségérÕl, hiszen eltelt vagy jó két óra, amikor megmozdult az évek óta ferdén álló buzogány rúdja... Földre emelését nagy ováció fogadta. Az idő vasfoga zöldre festette a sok vihart – s mint az látszott –, de még háborús lövedéket is megélt szimbolikus tárgyat, amit belül három különbözÕ vastagságú vascső tartott, s abban a császárfa.

A fiúk fenti küzdelmének jogossága tehát beigazolódott. Hamarjában a gömbről is hallhattunk néhány szavas helyzetjelentést: 26 szegecs van benne, és háborús lyukak éktelenkednek rajta. Az ácsorgó tömegben is mindig akadt olyan, aki előhozakadott egy-egy toronytörténettel:Öt hat éve belevágott a villám. Durrant akkorát, hogy majd’ kiugrottam a konyhaablakon! Még a toronyóra is belebolondult. Akkora volt a vihar, hogy Szabadszálláson tetÕket hányt le a szél – emlékezett viszsza az egyik férfi. A másik a nyolcvanas évek mennykövét emlegette, mondván: „a császárfa megéghetett az istencsapástól, s szinte lila volt a torony.”

Varga József pedig mellém szegődött: Nem most volt, amikor tinédzserekként az öcsémmel és szegény megboldogult Jámbrik Jánossal irány fel a grádicslétrán a toronyba! Rosszalkodtunk. Még a harangpadlással se elégedtünk meg. Addig mentünk felfelé, míg majdhogynem beszorult a fejünk – sorolta emlékeit a jó hetvenes ember. Az egyik asszony ekképpen tekintett viszsza a múltba. Nagyanyámtól aki nyolcvankét évesen, 1948-ban halt meg – hallottam, hogy amikor felemelték a tornyot, itt volt az egész város. Mert az volt ám Fülöpszállás! Vagy hatezren éltek itt az akkori tizenhétezer holdas területén. Ha azt vesszük, most akkor ennyi kíváncsi ember nem is számít soknak – és szertenézett.

Az alpinista közben meg már „felszállt” társa mellé, hogy az aranyozott rézgömbbel/gombbal is megbirkózzanak. Negyed tizenkettő volt, amikor megmozdult a még részben most is csillogó kerek dísz, amit a daru óvatosan a kisteherautó platójára rakott, s pillanat alatt körülállták. Kisvártatva a bátor legények is megérkeztek. Ováció és nagy taps fogadta Õket. Egyikőjük Mészáros Zoltán lelkésznek átadott egy kisméretű porlepte ódon dobozt, amit a gömb aljából fent kivettek. Erről később kiderült: kincseket rejt!

De még mielőtt a szelencébe zárt üzenetekre fény derült, előkerült egy mérőszalag. A gömb átmérője 90, magassága 110 centiméter. A részben aranyozott rézalkotást a buzogánnyal együtt azon nyomban Izsákra szállították, ahonnan vélhetően néhány hét múlva megújulva visszakerül majd a „csúnyább templomra”, hogy idézzük az egyik kisdiák megállapítását, amikor feltekintett a megcsonkított egyházi épületre. Mészáros Zoltán lelkész-aki tavaly novemberben Kárpátaljáról érkezett fülöpszállási szolgálatára-pedig elmondta, hogy egyébként is megszépül a templom egy része. A lerongyolódott fal külső javításán a sor. A költségekhez hozzájárul a bács-kiskunsági református egyház, a gyülekezet hívei, illetve az önkormányzat.

P. S. -->

Ezek is érdekelhetik