2008.08.12. 14:15
Nem hagyta magát, el is érte, hogy intézkedjenek ügyében
Olvasónk ügyét intézte egy intézmény adminisztrációs részlegénél; először nem akartak segíteni. Másik levélírónk a bankjában járt így. Nem hagyták magukat.
Az intézmény adminisztrációs irodájában négy pultnál fogadták volna az ügyfeleket, de csak az egyiknél ült dolgozó. Ő hosszan el volt foglalva a nála lévő két személlyel. Kisvártatva megérkezett a kolléganője, és olvasónk hozzá fordult. A hölgy átirányította a másikhoz, ráadásul kioktató megjegyzést is tett. Olvasónk fennhangon, de higgadtan kikérte magának a bánásmódot és a hangnemet. Az adminisztrátor rögtön megváltozott modorban, immár előzékenyen fordult levélírónkhoz.
Egy másik szolgáltatónál várakozó olvasónkkal fél óra üldögélés után közölték, hogy még háromnegyed órát kell várnia. A hölgy látta, hogy a hiba a munkaszervezésben van: a két pult közül csak egyiknél ült tanácsadó, akinek az ügyfelekkel kellett foglalkoznia. Olvasónk nem várt és nem is ment el. Kérte a bankfiók vezetőjét. Az nem jött ugyan elő, de rögtön utasította egyik munkatársát, hogy szolgálja ki az ügyfelet.
Mindkét eset jó példa arra, hogy ha nem hagyjuk magunkat, nem is packáznak velünk.
Nálunk sok helyen az ottani gyakorlatból még úgy tűnik, a szolgáltató, illetve kereskedő van az ügyfélért (vásárlóért), és nem fordítva. Nem kell beletörődni a méltánytalan bánásmódba. Lehet kérni a vásárlók könyvét, a vezetőt személyesen, bárki élhet más panasztételi módokkal is. Ha a fogyasztóvédelemre tartozik az ügy, hozzájuk is fordulhatunk. De arra mindig figyelni kell, hogy a helyszínen nyoma maradjon a történteknek. Erre való a vásárlók könyve, amelybe való bejegyzés után a kereskedő 30 napon belül köteles válaszolni az észrevételre.