Hírek

2008.05.08. 09:08

Vacsoracsata

Navracsics Tibor indulata azért is érthetetlen, mert Dobrev Klára mindössze halvány utalást tett egy hajdani vacsorára, nem pedig azt mondta, hogy „...bezzeg, amikor a Feri meg a Navracsics Tibi hajnalig húzatták a cigánnyal.” (Amiben egyébiránt úgyszintén nem lenne kivetni való.)

Stanga István

Dacára annak, hogy eddigi életem során szinte végigvacsoráztam az egész magyar politikai palettát (ettem szocialista és szabad demokrata országgyűlési képviselőnél, a Fidesz operatív igazgatójánál, sőt még – Isten bocsássa meg nekem – Torgyán doktor főtanácsadójánál, az egykori kisgazdapárt frakcióvezető-helyettesénél is), egyszer sem jutott az eszembe, hogy bármelyik – kellemes vagy éppen kínos – este miatt magyarázkodnom kellene. Nem úgy, mint Navracsics Tibornak, aki egy múltbéli vacsora miatt fogott számomra érthetetlen, emellett pedig szerfölött kínos „mosakodásba”. Pedig hát, mindössze annyi történt, hogy a kormányfő felesége, Dobrev Klára egy interjú során megemlítette, „Navracsics Tibor még régebben volt nálunk vacsorázni is..., egy egyetemen tanítunk.” No, már most, normális országban és normális viszonyok között egy ilyen másfél mondatból az ég világon semmi sem lesz..., szemben azzal, aminek idehaza tanúi lehetünk, hogy tudniillik a nagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője a jobbklikk.hu-n vezetett blogjában majd ötven sort szentel a sztorinak, nem feledkezve meg önnön szerepének tisztázásáról (holott nincs is mit), illetve a magyar viszonyok között immár kötelező gyakorlatként számon tartott anyázásról sem. 

Dehát mi szükség van egyáltalán bármiféle védekezésre? Vagy arra, hogy Navracsics most azt nyilatkozza, a meghívásról előzetesen szólt Orbán Viktornak..., hiszen valószínűleg a kutya se gondolta, hogy az akkortájt a Fidesz-elnök kabinetfőnökeként tevékenykedő politikus nem elsősorban enni és beszélgetni, hanem konspirálni (ne ad''isten barátkozni) indult a Gyurcsány–Dobrev házaspárhoz? Az meg végképp megmagyarázhatatlan, hogy az amúgy többnyire higgadt és tárgyszerű frakcióvezető miért használja föl az esetet egy kevéske verbális karatéra, s miért ír olyasmiket, hogy „Gyurcsány mindinkább elveszítette önuralmát, és egyre kevésbé viselkedett házigazdához méltóan”, meg hogy „...a dialógus monológgá kezdett válni, a támadó hangnemben feltett – azóta már a parlamentből mindenki számára ismert – számonkérő kérdések egyre gyakoribbak és agresszívebbek lettek”, nem is szólva a végső megállapítáaról, miszerint „ahogyan házigazdának méltatlan volt, ugyanúgy méltatlan miniszterelnöknek is.” Az idézett mondatokból áradó indulat számomra már csak azért is érthetetlen, mert Dobrev Klára mindössze halványan utalt egy valamikori vacsorára, nem pedig olyasmivel hozakodott elő, hogy „bezzeg, amikor a Feri meg a Navracsics Tibi hajnalig húzatták nálunk a cigánnyal...” (Amiben különben úgyszintén nem lenne semmi kivetni való.)

Noha a történet kétségkívül nem sokat oszt vagy szoroz az ország sorsa szempontjából, valahol mégis jellemző, mert jól mutatja, hogy az annyit emlegetett politikai elit tagjai manapság milyen hangulatban, milyen idegállapotban élik a mindennapjaikat. És ezt hovatovább már természetesnek is tartják.

Ezek is érdekelhetik