Hírek

2005.11.04. 16:57

Témaváltás, stílusváltás, elitváltás

Meg lehet törni a két nagy párt egyeduralmát a választások előtt – véli Kupa Mihály. A Centrum Párt elnöke nem tartja kizártnak, hogy kormányzati pozíciót vállaljon, bár pártját nem szívesen látná egy koalícióban.

Gyükeri Mercédesz

– Silány pártvetélkedőnek nevezte az október 23-i megemlékezéseket. Lát-e arra esélyt, hogy jövőre, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján méltón emlékezzünk?
– Egyelőre nem, de reménykedem, hogy végre nem egymást szidjuk, hanem arra emlékezünk, hogy ez jó volt, szép volt, és nagy áldozat.
– Mi kellene ehhez?
– Egy kis józan belátás.
– Jövőre azonban választások lesznek, mindjárt kettő, ami ezt nem nagyon segíti.
– Október 23-a a választások után lesz. A választásokon kidühöngjük magunkat, és le lehet higgadni. Ötven év nagyon sok, kevesen élnek már azok közül, akik akkor harcoltak, szenvedtek. A többieknek őket kellene tisztelni, meg azt, hogy mi történt ötvenhatban.
– Tisztelni a választópolgárokat is kellene. Azt mondta, dühöngeni fogunk jövőre. Ilyen kampányra számít?
– Rettentő éles a hangnem, nagyon lesüllyedt a színvonal. Az emberek azonban még nem kapcsolódtak rá erre. Most voltam Ózdon, nyugodtak voltak, ha volt is indulat bennük, azt a helyzet indokolta. De a politikusok körében már most szélsőséges jelszavakat, ámításokat hallani. Nem hiszem, hogy olyan kemény lesz, mint 2002, de nem lesz egy habos torta.
– Két pártról fog szólni?
– A két nagy párt uralja a mezőnyt, támogatottságban, hangerőben és pénzben is. De ennél többről lesz szó, mert a magyar társadalom nem olyan begyökeresedett, hogy ötven százalék a baloldalon, ötven a jobboldalon. Azt hiszem, a kis pártoknak is lesz szavuk és súlyuk, csak anyagi lehetőségük nem. De majd megtaláljuk a módját, hogy olcsón eljussunk az emberekhez.
– Milyen üzenetek kellenek ehhez?
– Egyszerűek: egy-két szó elég. Ugyanakkor tisztességesnek kell lenniük. Pécsett arról beszéltem, hogy az euró nehézségeket fog okozni, ezért nem kellene teleígérni az országot. Mindenki kapott már puszit a homlokára, egy kis földosztás, egy kis ez-az. Ennek ellenére tisztességesen meg lehetne mondani, mi jöhet és mi nem.

– Mi lesz a Centrum Párt egy-két szava?
– Témaváltás, stílusváltás, elitváltás. A témaváltás azt jelenti, hogy beszéljünk arról, ami fontos. Például a népesedési helyzetről: 2012-ben kimegy egy nagy létszámú generáció, és nagyon nehéz lesz forrást találni ahhoz, hogy eltartsuk azokat, akiket el kell tartani. Vagy beszéljünk arról, miért veszteséges a vállalkozók egyharmada. A stílusváltás egyértelmű, ha figyeljük a mostani stílust. Az elitváltás arra utal, hogy kifáradt az az elit, amelyik a rendszerváltozást végigcsinálta.
– Ha már az elitnél tartunk: ha a Centrum Párt jövőre bejut a parlamentbe, kivel tervez együttműködést? Ki mellé állnának, ha kormányzati pozíciót ajánlanának fel?
– Nem nagyon szeretnénk kormányzati pozícióba kerülni, mivel a koalíció rendkívül erős kötődés, és az elmúlt évek azt mutatják, hogy a koalíciós partnereket majdnem kivétel nélkül felfalták. Lehet kívülről is támogatni egy kormányt. De nem kerülöm meg: azok mellé állunk, akik a programunkat el tudják fogadni, és meg is tudnak belőle valósítani.
– Konkrétan?
– Erről nem akarok beszélni, mert akkor elsütöm a választási programot, és ma nagy divat, hogy ellopják az ötleteket. Mindenesetre tisztességes Magyarországot szeretnénk, tisztességes közéletet és egy olyan országot, ahol négy évre előre megmondják, milyen lesz az adórendszer, és hogy fog működni.
– Önnek mint volt pénzügyminiszternek felajánlottak valamilyen posztot?
– Nem.
– És a pártja nélkül – ha az mégsem kerül be a parlamentbe – vállalná?
– Nem hiszem, hogy engem keresnének. Annyi embere van minden pártnak, akik alkalmasnak tartják magukat miniszternek, hogy inkább saját kebelből választanak.
– De elvállalná?
– Ha lesz egy normális kormányprogram, például bevezetjük az eurót 2010-ben, és megpróbálunk megszüntetni olyan anomáliákat, mint hogy 800 ezren nem fizetnek adót, akkor igen, mert ez egy izgalmas időszak.

– Milyen adórendszer lenne ideális Magyarországon?
– Áttekinthető, egyszerű és tiszta. Az áfatörvényt már a szakértők sem értik. Maradhatna az áfa, rendben van a társasági adó, az osztalékadónál lehetne valamit csinálni, mert itt mindenki addig utaztatja körbe a pénzt, amíg költséggé nem válik. És az iparűzési adó helyett ki kell találni olyasmit, ami az önkormányzatoknak jó. És itt van a rengeteg zsebadó: az innovációs, a környezetterhelési, a termékdíj, a regisztrációs adó. Ezek egy kis alapba futnak be, ahelyett, hogy a költségvetésbe kerülnének, és onnan funkciók szerint osztanák szét. Drámai változtatást nem végeznék, csak rendbehoznám az egészet. Utána lehetne mérlegelni, hogy hol lehet, hol kell csökkenteni.
– Nem beszéltünk a társadalombiztosítási járulékokról.
– Azt muszáj csökkenteni. Ott van azonban a nagy kérdés, hiszen nyolcszáz milliárddal kell kiegészíteni a tb kasszáját, és ez az összeg csak növekedni fog.

– Azt említette, 2010-re kell az euró. A költségvetés tervezete alapján mennyire látja hitelesnek az erre vonatkozó ígéreteket, sokpárti fogadkozást?
– Vannak veszélypontok, de a 4,7 százalékos hiány akkor tartható, ha tartjuk a gazdasági növekedést – ez valószínűleg menni fog –, másrészt ha a következő kormány nem őrül meg, és az önkormányzati választásokra nem szór ki egy csomó pénzt.
– Az euró bevezetése szempontjából mikor járunk jobban: ha az MSZP tartja meg a kormánypozíciót, vagy ha a Fidesz kerül oda?
– Mindegy, mert mindegyik meg fogja csinálni. Nem érdemes halogatni: vállaltuk, messze több hasznunk van belőle, mint kárunk, ráadásul a mi kezünkben van a döntés. Mindenki a 2010-es bevezetés mellett van, a kormány, az ellenzék, a vállalati érdekképviseletek is.
– Az uniós tervezés mennyire húzható rá a magyar igényekre? Gyurcsány Ferenc azt emlegeti: vagy autópályaépítés vagy költségvetési egyensúly.
– Ezt a kijelentést nem akarom minősíteni. Itt nincs alternatíva: csak a 2010-es euró van, és ha ebbe a programba befér az autópálya, akkor befér, ha nem, akkor lassabban kell építeni.

– Mit veszíthetünk az euróátvétel halogatásával?
– Először is a bizalmat. Mindig a külföldi befektetőket emlegetik, de ha a kormány nem tudja bevezetni, a lakosság előtt is elveszíti a bizalmát. Aztán alacsonyabb inflációt, stabil alacsonyabb kamatot, ráadásul megmarad az árfolyamkockázat, a tranzakciós költségek magasabbak lesznek, és a gazdaság tőkeelátottsága drágább lesz. Egyszóval rengeteget.
– A németek meg a franciák sem teljesítik az uniós deficitelőírást. Ez mennyire lehet nekünk kibúvó?
– Semennyire. Ha már bent vagyunk, megbocsátóbbak, ezt el kell viselnünk. Ráadásul Németország az EU legnagyobb befizetője. Ha a nagypapa adja a pénzt, elnézzük, ha csoszog.
– Mennyire nehezíti a mi helyzetünket, hogy az EU-ban is sok baj van?
– A bürokrácia működik, ám a növekedés motorjai áthelyeződtek Ázsiába és Észak-Amerikába. Nekünk jó az Európai Unió, mert egy óriási, biztos piac, és meg lehet találni egy csomó rést, ahol a magyarok törvényesen tudnak érvényesülni. De el kell tűnődni azon, hogy az ázsiai boomból hogyan tudunk profitálni. Ahogy az elefántot madarak kísérik, nekünk is rá kellene tapadni az itt levő német, francia cégekre, és velük benyomulni az EU-n kívüli piacokra. Európában kell maradni, de nyitni kell. Áttekinthető adórendszer kell. Az áfatörvényt már a szakértők sem értik.

Az adórendszer atyjának tartott Kupa Mihály 1941-ben született, 1969-ben szerezte meg közgazdász diplomáját Budapesten. 1984-től a Pénzügyminisztérium államtitkára, 1990-1993 között az Antall-kormány második pénzügyminisztereként dolgozott. 1992-től egy évig a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kormányzati tanácsának elnöki tisztét töltötte be. 2001 februárjában vezetésével alakult meg a Harmadik Oldal Magyarországért szervezet, amely az az év novemberében létrehozott Centrum Párt alapját jelentette. Kupa Mihály nős, négy gyermeke van.

Ezek is érdekelhetik