Horváth Krisztofer szeretne még szép pillanatokat a válogatottban

Horváth Krisztofer nagy utat járt be a válogatottig, hiszen a Keszthelyi születésű játékos a hévízi utánpótlásból jutott el igen korán a felnőtt bajnokságba, már 16 évesen bemutatkozott a ZTE színeiben az NB II.-ben.

– Igazából egyáltalán nem volt egy futball család a miénk, a nagyszüleim szerettették meg velem a játékot, mert látták, hogy állandóan labdázom kiskoromtól kezdve. Hévízen elvittek a helyi utánpótlásba, ott indult igazából minden, és elég gyorsan fel is figyeltek aztán rám Zalaegerszegen. Élveztem a játékot, szinte folyamatosan az egyel idősebbek között játszhattam, a felnőtt bemutatkozás sem váratott sokáig magára szerencsére Zalaegerszegen. Mindig feljebb játszottam, és 15 évesen már el is kezdtem a felnőttekkel edzeni. Akkor természetesen még nem voltam azon a szinten, hogy megkapjam a lehetőséget, de 16 évesen szerencsére eljött ennek is az ideje, aminek nagyon örültem. Jó érzés volt természetesen bemutatkozni és játszani, az már csak a hab volt a tortán, hogy külföldön is felfigyeltek rám – tekintett vissza Horváth Krisztofer.

 Olaszországban is megtalálta a helyét

A 21 éves támadó először a Spal, majd a Torinó játékosa volt, mindkét csapatban lehetőséget kapott a felnőttek között, Serie A meccset is játszhatott. Nagy váltás volt ez számára, de félév kölcsönjáték után megtalálta a helyét Olaszországban is.

– Természetesen egy nagy váltás volt ez számomra. Hirtelen döntést kellett meghozni ráadásul, mert bizonytalannak tűnt, mennyi játéklehetőséghez jutok a folytatásban Zalaegerszegen. Jött ez a lehetőség, mely kezdetben fél évre szólt. Meg akartam próbálni, és végül ott is ragadtam. Ugyan alkalmazkodni is kellett az új körülményekhez, de tetszettek is azok, ehhez hozzátett az is, hogy egy nagyon befogadó csapatba és közegbe érkeztem meg. Sokat segített talán az is, hogy nem én voltam az egyetlen légiós a keretben. Végig jártam az utamat, az U17-ben mentem ki, aztán az U19-ben játszottam, utána jött a Primavera. Az utolsó félévemben edzhettem a felnőttekkel, majd leülhettem a padra és végül megkaptam a lehetőséget. Volt egy folyamatosság tehát a bemutatkozásig vezető úton, nem egyik pillanatról a másikra dobtak be. 

– tekintett vissza a játékos.

A Torino kölcsönadta ezt követően a támadót, először az NB II-es Szeged színeiben 19 góllal és 12 gólpasszal robbant be, majd egy kevésbé sikeres debreceni kitérő után Kecskeméten újra megtalálta magát.

– Szegeden nagyon feküdt nekem, hogy akkori edzőm hagyott egyfajta szabad szerepkörben futballozni. Feloldódtam, felszabadult voltam, ami jó hatással volt a játékomra. 

A klubvezetés, a szakmai stáb és Szabó István is látta bennem a lehetőséget, bizalmat szavaztak nekem azonnal, és minden követ megmozgattak, hogy megszerezzenek. Ez mindenképpen jó hatással volt a játékomra. Bennem is nagy bizonyítási vágy dolgozott, hiszen meg akartam mutatni, hogy mi van bennem. Sokat jelent számomra ez a bizalom, főleg azok után, hogy nyáron is mindent megtett azért a klub, hogy maradhassak. Ezt ebben az idényben is meg akarom hálálni, már csak azért is, mert meg szeretném tartani a helyem a válogatottban – mondta Horváth Krisztofer.

Befogadó csapat várta

A válogatottnál nagyon jól érezte magát, befogadó közegbe került, aminek szeretne továbbra is részese lenni, ezért sokat is kell dolgoznia még.  Marco Rossi nem jelezte neki előre, hogy lehetőséget kaphat, ám annál nagyobb öröm volt számára, hogy megadta neki.

– Könnyebbséget jelentett, hogy több játékost is ismertem már korábbról a válogatott keretből, amellett, hogy hárman is bekerültünk Kecskemétről. Gördülékeny volt a beilleszkedés, a légkör és a hangulat nagyon sokban hasonlít az ittenire, befogadó volt mindenki. Rövid hetünk volt erre a két mérkőzésre, így inkább a taktikai munka kapott nagyobb szerepet az edzéseken is. Aki persze kevesebbet játszott, annak más jellegű edzéseket is tartott a szakmai stáb. Arról nem beszéltünk külön, hogy mekkora szerepet fog nekem szánni, meccs közben született meg a döntés. Nem utalt rá meccs előtt se, hogy be fogok állni. Örülök viszont, hogy így döntött. 

Ez még több motivációt ad nekem a mindennapi munkához majd, hiszen szeretnék még hasonlóan szép pillanatokat átélni válogatott mezben. Szép élményeken vagyok túl tehát a válogatottnál, de az összetartásnak vége, csak előre szabad már tekintenem. Most a KTE-re koncentrálok, pénteken kupameccs vár ránk, legközelebb ott kell bizonyítanom, hogy később is számítson rám a kapitány – zárta gondolatait Horváth.