Élre állt a Nyugaton az Apostag

A megyei harmadosztályú bajnokság Nyugati csoportjában, a legutóbbi fordulóban rangadót vívott hazai pályán a tizenegy kör után a harmadik helyen álló Apostag az éllovas Bátyával. Jól jöttek ki az apostagiak a 12. fordulóból, ugyanis nem elég, hogy a maguk meccsét megnyerték, a második helyen álló Dunapataj egy gólokban gazdag mérkőzésen csak egy pontot szerzett, így a hetek óta a dobogó harmadik fokán álló Apostag az élre ugrott. A csapat edzőjét, Gelencsér Zsoltot kérdeztük a részsikerhez vezet útról.

Vincze Miklós

Forrás: baon.hu

Az Apostag hosszú éveken át karakteres szereplője volt a megyei harmadosztályú labdarúgó bajnokságnak, a 2020/21-es idényben azonban a Nyugati csoportban az utolsó előtti helyen zártak, öt megszerzett ponttal, mínusz száztizenegyes gólkülönbséggel. A közeljövőt illetően nem sejtetett az az eredmény semmi jót, és valóban: a 2021/22-es bajnokságra már nem is nevezett a klub. A labdarúgópályát ugyanakkor azért nem szántották be, nem szórták be sóval, ami arra utalt, hogy reménykedtek abban, hogy jövője azért lesz a labdarúgásnak Apostagon.

A pálya beszántását egyébként is elképzelni könnyű, de a gyakorlatban lehetetlen lett volna végrehajtani, megakadályozott volna egy ilyen barbár tettet Papp Árpád, a klub Árpi bácsija, aki a klub mindenese, szinte a klub lelke.

Neki köszönhető, hogy tisztára mosott mezek várják a játékosokat, neki köszönhető, hogy rendezett vonalak várják a meccset, és elsősorban ő az, aki gondozza a gyepet, - és és gondozta is, a foci nélküli egy szűk esztendő során -, de teljességgel felsorolni nehéz lenne, hogy mi mindenről gondoskodik.

Aztán nem is kellett sokat várni arra, hogy az apostagi foci történetet folytatódjon, a 2022/23-as bajnokságra ugyanis már újra nevezett a klub. A nyár végi rajt előtt a riválisok az esélylatolgatás során már mindannyian számoltak az Apostaggal, többen is az egyik dobogóesélyesnek tartották. Gelencsér Zsolt, az apostagi csapat edzője elmondta, hogy ez a vélemény a felkészülési mérkőzéseik eredményei alapján nem is tűnt alaptalannak, hiszen nagy különbségű győzelmeket arattak, és a megye kettes élcsapat Solttal is játszottak egy 3–3-at, és mindennek hamar híre ment. Az őszi idény legelején ez a várakozás azonban még nem igazolódott. Az első kör után a 4. helyen álltak, aztán lecsúsztak előbb a 8., majd a harmadik fordulóban 10. helyre, ez volt az őszi mélypont. A negyedik fordulóban aztán ugrottak előre hármat a 7. helyre, majd kettőt az 5.-re, aztán újra kettőt a harmadikra, innentől kezdve már nem is adták alább. A 7. fordulóban szétnéztek kicsit a képzeletbeli dobogó második fokáról, aztán visszaléptek a harmadikra, hogy aztán a 12. fordulóban föllépjenek a képzeletbeli dobogó tetejére.

A hétvégi rangadóról

Gerencsér Zsoltot először a hétvégi rangadóról kérdeztük.

– Nagyon küzdelmes, végig kiélezett mérkőzés volt, ahogy az ilyenkor lenni szokott, kevés helyzettel. Felfokozott várakozás előzte meg a derbit, ezt igazolta is a játék képe. A kevés ziccert mi jobban használtuk ki, ennek köszönhetően sikerült megnyernünk a rangadót. No meg nem utolsósorban a kiváló kapusteljesítménynek, Csajtai Zoltán ugyanis extraklasszis teljesítményt nyújtott a kapuban. Érdekesség, hogy Csajtai Zoltán egészen idén tavaszig mezőnyjátékosként szerepelt, elsősorban középhátvédként jeleskedett. Kapuban utoljára ifista korában állt. Aztán tavasszal, még a Dunavecse csapatában – akkor még ott szerepeltem én is és Csajtai Zoli is – ő vetette fel az ötletet, hogy mi lenne ha védene, így aztán közös megegyezéssel kipróbáltuk a kapuban, és nemhogy bent ragadt, hanem egyre inkább remek teljesítményt nyújt. Nagy nyeresége lett ő az Apostagnak a kapuban, hiszen a kapusposzt a leginkább hiányposzt manapság.

Ehhez a szép részsikerhez persze föl kellett építeni a nyáron egy csapatot. Az apostagi polgármester, Zakar Zoltán és a klubelnök, Burián Imre is azon volt, hogy újra induljon az Apostag a bajnokságban, szívükön viselték a labdarúgás, és nem utolsó sorban a helyi, csapat nélkül maradt fiatalok sorsát. Mert voltak reményteljes helybéli fiatalok, csak nem elegen. Így végül a nyáron a szomszédvárról, Dunavecséről érkezett a nyáron egy jelentős kontingens, élén a szakvezető Gelencsér Zsolttal. Az apostagiakhoz és az érkező vecseiekhez igazoltak még két támadót Nagyenyinről, Kis Norbert és Tóth Attila személyében, és a felkészülés derekán érkezett még a Bács-Kiskun megyeszerte jól ismert, a megyei válogatottban is megfordult Lajos Lóránt.

– Lóri már abba akarta hagyni a focit, viszont mivel sok barátja került az apostagi keretbe, így végül sikerült rábeszélnünk, hogy az ősztől ő is erősítse a csapatot. Végül aztán nem sokáig sikerült erősítenie, hiszen a pataji meccs után három hónapra eltiltották, de tavasszal már számítunk rá.

A keretünk egyébként főként fiatalokból áll, van egy nyolc-tíz fős mag, akik most tizennyolc, tizenkilenc évesek, velük évek óta együtt dolgozom, ők jelentik a csapat magját, ők tehát eleve egy összeszokott társaság, de most már, az ősz végére a többiekkel is összeért az eredeti mag. Sőt, nem csak futballcsapattá, hanem közösséggé kovácsolódott, tehát baráti társaságnak is elmegy ez a brigád.

Nagy szavak nem hangzottak el Apostagon a nyár folyamán, de a rajt előtt a célkitűzés már a dobogó volt, és most, tizenkét forduló után ezt a célt tarthatónak érzi Gelencsér Zsolt. – Az eleje egy kicsit nyögvenyelősen indult. Lehet, hogy jókor jött a dunapataji nagy pofon, 4–0-ra kaptunk ott ki. Előtte annyian dicsérték a csapatot és annyira, hogy a srácok elhitték, hogy most már tényleg maguktól jönnek az eredmények. Így aztán utólag azt mondhatom, hogy bár akkor rettenetesen rosszul esett, hogy döcögött a szekér, le-lefulladt a motor, de tulajdonképpen a legjobbkor jöttek a kisebb kudarcok, azoktól dacosabbá vált a társaság, jobban összekapta magát. Ezért is állunk most ott, ahol.

Egyre sikeresebben szerepel a csapat

Családias tehát a hangulat, és nem is csak a szó képletes értelmében, hiszen a Bátya elleni rangadón két testvér pár, Malek Ferenc, Malek Dániel, illetve a Muncan Jonel, Miuncan Arlen duó is egyszerre volt a kezdőben.

Az öltözőben az atmoszféra ezekben a hetekben, és főként a múlt heti győzelem és az élre állást követően kiváló, és az apostagi szurkolók számára sem maradt észrevétlen, hogy nem csak hogy újraindult a csapat, de hogy egyre sikeresebbe is szerepel.

– Van egy nem túl nagy létszámú B-közép, amelyik most már idegenbe is elkíséri a csapatot, még a viszonylag távolabbi meccsekre is, és most már hazai pályán is érezhetően valóban hazai pályán játszunk, van ugyanis buzdítás. Volt a hétvégi rangadón is, és kellett az is nagyon a sikerhez.

Minden adott tehát a további sikerekhez. Magasra tette tehát magának az Apostag az őszi idény végére, és most már azon lesznek, hogy a 2022/23-as idény zárására ne csak hogy éppen, hogy átvigyék azt a bizonyos lécet, hanem hogy bőven teljesítsék a saját maguk számára kitűzött célt.