Vajda Zoltán ismét bizonyított, elsőként ért célba

– Aszfaltos ultrásként azért választottam ezt a versenyt, mert nem igényel nagy tereptapasztalatot, mesélte Vajda Zoltán. 

– A pályát tökéletesen kijelölték, néhány rövid, meredekebb emelkedő kivételével valóban jól futható volt. A táv elején a szokásosnál kicsit gyorsabbra vettem a tempót, bízva abban, hogy ilyen távon az előző versenyek alapján még ez az iram is megfelelő lesz, és nem üt vissza a végén. Fej-fej mellet haladtunk a balatonhenyei (51 kilométer) váltópontig Klucsár Marcellel, majd ott meglépett tőlem. Nem igazán zavart a dolog, mert tudtam, hogy a saját tempómat kell futni a stabil célba éréshez. Kellemes időben gyorsan fogytak a kilométerek. Köveskál után a távolban feltűnt egy piros ruhás alak (Kulcsár Marcell), de még nagyon messze volt. A szentantalfai ponthoz (74,1 kilométer ) már szinte egyszerre értünk oda. A pont után én léptem meg tőle. 

Legnagyobb meglepetésemre Marcell még nem ért oda, de jó tempóban jött egy másik futó. Rajtszámát nem láttam, de úgy emlékeztem, hogy ott volt a között a 100 ember között, aki ezen a távon indult. Éreztem, hogy van még bennem annyi, hogy egy kicsit magasabb fokozatra kapcsoljak, és a nekem megfelelő tempóban megfussam az emelkedőket is. Egy-egy hosszú egyenes szakasz végén azért vissza-vissza néztem, hogy jön-e valaki utánam, de nem láttam senkit. Máig nem tudom ki volt az a futó, de jó inspiráció volt. Mint mindig, most is az előre eltervezett idő volt a fontos számomra (11 órán belül célba érni), nem a helyezés, de itt már úgy voltam vele, ha tudom, behúzom a győzelmet is. 

Nagyon örültem, hogy sikerült a tervem, a hivatalos időm 10 óra 44 perc 58 másodperc lett. Jó verseny volt, ajánlom mindenkinek, aki szereti terepet, de hozzám hasonlóan nem igazán tudja futni a technikás versenyeket.