Pál Patrik érmet lőne a futsal-céllövöldében

Pál Patrik a nyári átigazolási időszakban érkezett Kecskemétre, Veszprémből. Korábban megfordult – többek között – Dunaújvárosban, Dabason, Törökbálinton, és az, hogy volt csapatai, között ott van az Aramis SE és a Budaörsi SC, egyáltalán nem véletlen, hiszen a játékos budaörsi. Budaörs adott már nem egy, nem kettő remek futsaljátékost, ami nem is csoda, hiszen Budaörs és az Aramis SE olyan szinten kapcsolódik a futsal magyarországi megteremtéséhez, mint amilyen szinten kötődtek a magyar beatzene kezdetei az Illés-Metró-Omega együttes triumvirátushoz. Pusztán az persze, hogy valaki budaörsi, még nem predesztinál senkit arra, hogy mindjárt a válogatottságig vigye futsalban, arra viszont garancia a klub patinája, hogy budaörsi tehetség nem kallódhat el. 

– Már a felkészülés kezdetére leköltöztem – tekintett vissza a nem is olyan régi fejleményre. – Nagyon jól érzem magam ebben a városban. Már tudom, hogy mi hol van, sok helyet, elsősorban a mindennapi élethez fontos helyeket már megmutattak a csapattársaim. Élhető, kellemes város Kecskemét, nagyon kellemes csalódás a számomra, nem bántam meg, hogy ideköltöztem.

Pál Patrik tehát tizenöt éves kora óta műveli igazolt játékosként a futsalt klubszinten, de már válogatottként is tekintélyes múltra tekinthet vissza, hiszen harminchét alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, és nem mellékesen azon a harminchét mérkőzésen tizenhárom gólt szerzett. – Tizenkilenc évesen, 2015-ben kerültem be a válogatottba, akkor még az U21-es válogatottba, aztán onnan átkerültem a felnőtt keretbe is, amelynek jelenleg is a tagja vagyok. Óriási dolog számomra a válogatottság. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy viselhetem a címeres mezt, képviselhetem a hazámat. De egyébként is nagyszerű dolog válogatottnak lenni. Aki oda bekerül, az élményekben és tapasztalatokban is gazdagodik. Rengeteget utazunk a válogatottal, és főleg külföldre, tehát a kalandvágy kielégítése szempontjából is nagyszerű dolog. De még fontosabb ennél, hogy sokat tudok ott tanulni. A dolgok természeténél fogva a nemzeti csapatnál egészen más taktikai dolgokat, taktikai feladatokat követelnek meg, mint az aktuális klubcsapatomnál, azzal tehát rengeteget tanulok. Ráadásul ami tapasztalatot a nemzeti csapatnál szerzek, azt a saját klubomnál is tudom kamatoztani. Lelkileg is nagyon fontos a címeres mez, hiszen a válogatottban szereplés óriási lökést ad az embernek, folyamatosan inspirál.

Abban is volt szerepe az új inspirációk, az új kihívások keresésének, hogy Veszprémből a hírös városba tette át a székhelyét. – Az előző években más csapatokban szerepelve is láttam, hogy Kecskeméten milyen egyenletes és folyamatos a fejlődés, milyen ütemben javulnak az eredmények Miután feljutottak az NB I.-be, évről évre egyre erősebbek lettek. 

Azért a Kecskemét mellett tettem le a voksomat, mert tetszett, amit a jövőt illetően felvázoltak, és mert meggyőztek, hogy nagyon szeretnék, ha mindennek a megvalósításában jómagam is részt vállalnék. El is fogadtam az ajánlatukat. Jól tettem, hiszen azóta már tapasztalatból mondhatom, hogy amilyen tudatos munka itt folyik a hírös városban, az Magyarországon a párját ritkítja. Ezt az eddigi eredmények is mutatják, a csapat évről-évre egyre jobb helyen végez, egyre jelentősebb tényező a bajnokságban, egy olyan csapat, amellyel mindenkinek számolnia kell.

A társaságba való beilleszkedés szinte pillanatokig sem okozott problémát. – A csapat nagy részét nagyjából már ismertem az ideérkezésem előtt is. Vannak többen, akikkel korábban együtt játszottam, van olyan is, akivel a válogatottban szerepeltem együtt, a közösség tehát nem volt ismeretlen. Hála istennek hamar be is fogadtak, nagyon jól bánnak velem, barátként, nem is érzem már, hogy új lennék itt. Marko Gavrilovic pedig nagyszerű edző. Szakmailag és taktikailag és hihetetlenül érett és okos edző, aki nagyon ért a szakmájához, és aki át is tudja nekünk adni azt a tudást, ami neki van, és a jövőre nézve ez ígéretes.

A 2022/23-as bajnokságot enyhén szólvabiztatóan kezdte a ScoreGoal Kecskemét Futsal. Egy döntetlen a bajnok otthonában, egy biztos győzelem hazai pályán az újonc ellen, majd bravúros győzelem egy közvetlen rivális otthonában. Kérdés, hogy vajon milyen reményekre jogosíthat fel egy jó kezdés. – Szerintem is jó úton indultunk el, azt persze azonnal hozzáteszem, hogy még van hova fejlődnünk. A Haladás elleni nyitómeccset – ha egy kicsit érettebben, okosabban játszunk –, akár meg lehetett volna nyerni. Az előző fordulóban, az Újpest ellen pedig támadásban szerintem nem tudtuk azt nyújtani, amit a szakmai vezetőség elvárt tőlünk, de így is meg tudtuk nyerni a mérkőzést. És az is egy pozitív dolog, ha egy csapat ha nem is legjobb játékkal, de képes nyerni. A Nyírbátor elleni meccsen csak idő kérdése volt, hogy mikor őröljük fel őket, úgyhogy azt mondanám az eddigi legsimább meccsünknek. Ami a távlati célt illeti – és a távlatot itt most a jövő májusra értem –, a felső házba szerintem biztosan be jutunk, azt már most ki merem jelenteni. 

De szerintem a csapat képes arra, hogy a dobogóra odaérjen, ez tehát reális elvárás lehet felénk a vezetés részéről, és nekünk, játékosoknak is saját magunkkal szemben. Kecskeméten a háttér is megvan a sikerekhez, és az idén remek csapatot raktak össze ahhoz, hogy egy ilyen eredményt érjünk el.

Pénteken este az újonc ELTE-BEAC lesz a ScoreGoal vendége. Ez tipikusan az a párosítás, amire a lustább szurkoló hajlamos legyinteni, „á, nem megyek ki, úgyis sima meccs lesz, minek.” – Én biztatom a szurkolóinkat, hogy jöjjenek csak ki nyugodtan. Először is a labda kerek, elkiabálni semmit nem lehet, garantálni sem az eredményt illetően. Egyvalamit azonban tudok garantálni, hogy közönségszórakoztató meccse lesz. Olyan sok kreatív játékos van a a csapatunkban, hogy képesek lehetünk élményszámba menő játékot nyújtani. Meggyőződésem, hogy jó játékkal fogunk előrukkolni, úgyhogy aki sok gólt szeret látni, az nem fogja megbánni, ha minket választ péntek este. Mert a sok gólban is reménykedem, természetesen hazai szempontból minél kedvezőbb elosztásban. Tehát véleményem szerint jól szórakozik az, aki kijön, ugyanakkor nekünk is sokat segíthetnek, hiszen rengeteget számít számunkra, ha érezzük, hogy mellettünk állnak.

Végül adódik a kérdés, hogy a játékos szerint milyen egy tipikus Pál-gól. Aki csak egy meccsét is látta a kecskemétieknek az idén, annak határozottan az a meggyőződése, hogy Pál Patrik nem az a fajta játékos, akinek az edzőjének térden állva kell rimánkodnia azért, hogy ugyan ne féljen már elvállalni egy lövést, az ő esetében sokkal inkább a a gondnokkal az élen karbantartó személyzet rimánkodna, hogy lehetőleg kímélje már a kapufát, de lehetőség szerint a hálót tartó vasat, sőt, akár a hálót is. Magyarán őt nem kell rábeszélni, hogy ugyan suvassza már kapura a labdát tizenkét méterről.

– Igen, nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyik erősségem a távol lövés. Nagyot tudok lőni, és viszonylag pontosan is. Talán ezt mondanám a legnagyobb erősségemnek is. Márpedig az embernek az erősségét kell kihasználnia. 

Ezt gyakorolom is rendszeresen, ez a specialitásom már évek óta. El is várják az edzőim és a szurkolók is, hogy műveljem a lövés művészetét. A szabadrúgások, pontrúgások, szögletek során nem egy variáció rám van kidolgozva, hogy lőhessek.

Attól nem tart, hogy az ellenfelek e kijelentéséből titkot tudnának meg. – Nem, ez senkinek sem jelentene újdonságot, tudják, hogy részemről iszonyú tüzelésre lehet számítani.

Komoly és eredményes tüzelésre számít most pénteken este Pál Patrik de a csapat részéről a szurkolótábor is. Szükség is lesz a három pontra, hogy a kecskeméti gárda megerősítse a tabellán elfoglalt harmadik helyét. Ha Pál Patrikon múlna, innentől kezdve már csak följebb mozdulnának onnan.