Életműdíjat vehetett át Ván Jenő, félegyházi birkózóedző

Ván Jenő ötven éve serdülő birkózóként lépett a szőnyegre és azóta sem hagyta el a sportágat. Sőt, a kiskunfélegyházi birkózás meghatározó alakjává vált. Ugyanakkor lelkes motorja a város közösségi életének is. A közösséghez való ragaszkodása gyermekkorából ered. Mint mondta, elszigetelten, a balotaszállási tanyavilágban nőtt fel. A jószágokat legeltetve sóvárogva figyelte a falusi gyerekeket, akik együtt játszhattak. 

– Szép emlékeim vannak a gyermekkoromról. A tanyán megtanultam dolgozni, megszerettem a mezőgazdasági munkát, de mindig vágytam a közösségbe – nyilatkozta lapunknak a kitüntetett, akiről azt is megtudtuk, hogy testnevelésből mindig kiemelkedő volt, ám a faluban csak kézilabdázni lehetett. Kiskunhalason tanulhatott volna lovagolni, de sajnos a bejárást nem tudták megoldani. 

Miután a tanyavilágból a kiskunfélegyházi mezőgazdasági szakközépiskolába került, megnyíltak előtte a lehetőségek.

A kollégiumi iskolatársait már az első héten elkísérte a birkózóterembe és már az első birkózóedzés annyira megtetszett neki, hogy az egész életének meghatározó része lett a sportág. Ebben nagy szerepe volt a közismert edzőnek, Besze Lászlónak, aki rögtön meglátta Ván Jenőben az elszántságot. Kölcsönös volt a szimpátia, így az első edzést követte a második, a harmadik… A kitartó munkának pedig hamarosan meglett az eredménye, hiszen Ván Jenő az élsportolók közé került. 

Középiskolai tanulmányait befejezve Kiskunfélegyházán maradt, a helyi Lenin Termelőszövetkezetnél kezdett el dolgozni, de tovább folytatta a birkózást. Bár a munka mellett már nem tudott maximálisan a felkészülésre koncentrálni, a helyosztó mérkőzéseken mindig számítani kellett rá. 

Az edzőteremben is egyre több feladatot kapott. Besze Laci bácsi szívesen bízta rá a kisebb gyerekeket. Miután elvégezte az edzői képzéseket, a Kiskunfélegyházi Vasas TK edzője lett. Mivel mindig könnyen megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, edzőként is kimagasló eredményeket ért el. 

Azt azonban megtanulta és a tanítványainak is mindig elmondja, hogy a sikerhez vezető út könnyáztatta, göröngyös és nehéz, sok-sok vereség után jön a győzelem

– fogalmazott az életműdíjas edző. 

– A legfontosabb a nevelőmunkában, hogy megszerettessük a gyerekkel a közösséget, mert ha jól érzi magát az edzőteremben, akkor nagyobb eséllyel lesz jó birkózó – hangsúlyozta Ván Jenő. Azt is elmesélte, hogy miután a birkózóedzéseket kivitték a lakótelepre, a Darvas iskolába, a sportág egyre népszerűbb lett Kiskunfélegyházán, egyre több gyerek érdeklődött a birkózás iránt, ezért felkérte Szabó Józsefet, hogy kapcsolódjon be az edzői munkába. 

A közös munkájuk gyümölcse 2000-ben érett be, amikor kötöttfogásban a Kiskunfélegyházi Birkózó Egyesület csapata országosan a legeredményesebb lett. 

Ez a sikersorozat azóta is folytatódik, hiszen az egyesület versenyzői szinte minden megmérettetésről dobogós helyezéssel térnek haza. Ebben a munkában komoly szerepet vállal még Kelemen András és Polyák Dániel is. 

Ván Jenő arról is mesélt, hogy a nevelőmunkába a szülőket is bevonják. Beengedik őket az edzésekre, a versenyekre, és még az edzőtáborba is elkísérhetik a gyerekeiket. Abban bíznak, hogy hamarosan megépül végre a Honvéd-pályán a saját edzőtermük, amit úgy terveztettek meg, hogy az edzőterem felett lesz egy galéria, ahol a szülők nézhetik a birkózást. 

– Nagyon fontosnak tartom ezt. Azt is mondhatom, hogy a sikereink a szülők támogatásának is köszönhető – tette hozzá Ván Jenő, aki azonban nemcsak a birkózóegyesület lelkes motorja, hanem a Petőfiszállási Gazda-Tej Szövetkezetnek is. Szakmai elhivatottságnak érezte, hogy összefogja és képviselje a tejtermelő gazdákat. 

Azt vallja, hogy csak akkor lehetnek piacképesek, ha összefognak, és ha saját feldolgozót létesítenek. Ezt sikerült is megvalósítani. 

Ma már közel 150 tejtermeléssel foglalkozó család megélhetését biztosítja a petőfiszállási feldolgozó, amely emellett 37 embernek ad munkát. 

Mindezek mellett Ván Jenő önkormányzati képviselő is, aki a külterületen élőket képviseli már több mint két évtizede a városházán. Városatyaként szervezte meg körzetében a Bugaci és a Haleszi Gazdakört, illetve a Selymesért Egyesületet. Ezek a civil szervezetek szintén a közösségek összefogását szolgálják. Azt már csak szerényen, zárójelben jegyezte meg, hogy a napokban választották meg jászkunfőkapitánynak. Ván Jenő széles körű tevékenysége mellett ugyanis nagy hangsúlyt fektet a kun és jász hagyományok őrzésére, terjesztésére. A megfelelő alkalmakon soha nem mulasztja el, hogy a kunok és Kiskun­félegyháza történelméről, a városalapító ősökről beszéljen.