Szolnoki festőművész vitte el alkotásait Kerekegyházára – galériával

A művész bárkiben ott bujkálhat, így van ez a Szolnokon élő Batári István esetében is. Bár rajzolás és a festés szeretete gyermekkora óta benne él, az élet más területén tevékenykedett, gépjárművezető oktatóként, informatikusként dolgozott, több mint két évtizeden át geofizikai kutatásokkal foglalkozott. Komolyabban rajzolni tizenegy évvel ezelőtt kezdett. 

– A családunkban senkinek nem volt kapcsolata a művészetekkel. Engem viszont minden érdekelt. Hétévesen kezdtem rajzfilm-figurákat festeni, majd szakkörökre járni. A portrérajzolás fogott meg a legjobban. A tehetségemre rajztanárnőm Száraz Klára is felfigyelt, azt szerette volna, ha a művészi pálya felé orientálódok. Szüleim úgy vélték, ebből nem lehet megélni, így a műszaki pályára irányítottak. Két évtizeden át geofizikai kutatásokkal foglalkoztam. Időközben újra megpróbálkoztam a rajzolással, ám nem igazán volt sikerélményem, így nem erőltettem a dolgot. Alig több mint egy évtizede, ötvenhét évesen határoztam el, hogy megvalósítom gyermekkori álmom. Beiratkoztam Faragó Lili kineziológus jobbagyféltekés rajztanfolyamára – emlékezett vissza pályájának kezdetére az alkotó.

Batári István próbálkozása sikeresnek bizonyult, portrék tucatjai kerültek ki a keze közül. A megszerzett tudás nem igazán elégítette ki a szárnyát bontogató alkotót. Kaid Nabil jemeni festőművész szakmai irányítása mellett ismerkedett meg az olajfestés alapjaival. Emellett folyamatosan képezte magát. Állandó résztvevője a jelentősebb  többek között Nagy Krisztián KianvaArt, Dorogi Andrea, ValdorArt online tanfolyamainak, egy hetet töltött el Gasztonyi Kálmán Zsilip Festőtanodájában. 

– Gyermekkori álmom lassan valósággá vált, képeimmel elsőként a szolnoki alkotókör csoportos kiállításain léptem a nagyközönség elé. Leginkább portrékat festek, többnyire színészeket, művészeket örökítettem meg vásznaimon. A tájkép, a csendélet sem áll tőlem messze. A realista ábrázolást részesítem előnyben. A portrék esetében nem ragaszkodom a száz százalékos hasonlósághoz, a legfontosabb, hogy a „modell” karakterét vissza tudjam adni. Ez idáig több mint ötszáz képet festettem. Ma már napi rendszerességgel merülök el az alkotás örömében. Kaid Nabil, Gulyás László, Cene Gál István és Vladimir Volegov művészete volt a legnagyobb hatással rám. Az ő példájukat követve, folyamatosan arra törekszem, hogy kialakítsam saját stílusom – emelte ki az alkotó. 

Batári István szívesen fest portrékat, alkot újra egy-egy, az interneten talált képet, de leginkább élőmodellel szeretne minél többet dolgozni.