Rangos állami kitüntetést vehetett át Szabó Sándor tárogatóművész

– Mit érzett, amikor átvette az állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét? Szavakba lehet foglalni? – kérdeztük először is a kecskeméti tárogatóművészt, aki nemcsak szólista, hanem a világon egyedülálló tárogatóegyüttes, a Gregus Tárogató Kvartett vezetője is.

– Csodálatos érzés és egyben nagy megtiszteltetés, hogy ilyen magas körökben is értékelik a munkámat. Nagyon szeretek tárogatózni, de a közönség elismerésén túl soha nem valami nagy elismerésért fújom, hanem mert szeretem, a szó jó értelmében megszállottja vagyok. 

– Mióta tárogatózik?

– Tizenhat éves koromban kezdtem próbálgatni. Dunapatajon nőttem fel egy olyan korban, amikor a tárogatót környezetemben mindenki csak szent áhítattal ejtette ki, akkora tisztelete volt a hangszernek. A mi családunkban senki nem játszott rajta. Édesapám régen a helyi levente zenekarban klarinétozott, így én is ezt a hangszert választottam. A szomszéd bácsinak azonban volt tárogatója és megengedte, hogy ismerkedjem a hangszerrel. Érettségi után Szegeden jártam főiskolára. Egy hazalátogatásom alkalmával átjött Nagy Józsi bácsi, aki megromlott egészsége miatt már nem tudta fújni a tárogatót. Kezembe adta, és csak annyit mondott, fújd ezt is, mert álltában tönkre megy. Így történt, bár igazán 1979 után, amikor Kecskemétre költöztem, vált rendszeresebbé a tárogatózás, egy idős tárogatós bácsi inspirálására.

– Nehéz volt a klarinét után a tárogató?

– Több hangszeren is tanultam, furulyán, klarinéton, szaxofonon, bár a fúvás- és fogástechnikája más, de így is viszonylag könnyen ment az átállás.

– Több mint négy évtizede folyamatosan tárogatózik?

– Igen. Ráadásul a fúvósoknál nem ritka tüdőtágulásomra is jótékony hatással van. Minden nap gyakorlok. A néhány éve elhunyt tüdőgyógyász, Pánczél főorvos úr egyszer azt mondta nekem, ez a legjobb orvosság a tüdő karbantartására.

– A klarinét már teljesen a múlté?

– Ma már majdnem, csak nagyon ritkán kerül elő. Aktív koromban azonban a Katona József Színház zenekarában közel 30 éven át klarinétoztam és szaxofonoztam, emellett klarinét és szaxofon kvartettben és a Kecskemét Big Bandben is játszottam. 

– A tárogatóval leginkább egyéniben látható, ugyanakkor van egy kvartettje is. Mesélne erről a formációról?

– A Gregus Tárogató Kvartett alapítója, zenei vezetője vagyok. Ennek elődje volt a 2004-ben létrehozott Kiskun Tárogatósok trió, ami 2012-ben bővült négy főre. Ekkor vettük fel a Gregus nevet, tisztelegve Gregus Pál előtt, aki a nagy hangszereinket készítette. A kvartettben van szoprán, alt, tenor és bariton-tárogató is. Bár a bariton ritkán szerepel. Sajnos Kecskeméten leginkább szólóban hívnak, de szerencsére van sok kvartett felkérésünk is országszerte és a határainkon túl. Jelenleg a kvartett tagjai rajtam kívül: Palotás-Tóth Eszter, Andrási László és Csuvár Gábor - kiváló muzsikusok. Nagy büszkeségünkre, jelenleg a világon egyedülálló a négy tárogatóból álló kamaraegyüttes.

– Van még egy nagy „szerelme”: a kórusvezetés. A kórház „MEDrigál” női karának karnagya. Mióta vezényli a hölgyeket?

– A Bács-Kiskun Vármegyei Kórház „MEDrigál” kórusát 10 éve vezetem. Évente egyre több fellépünk is van.

– Van, akinek átadhatja zenei tudását?

– Igen, az évek alatt számos tanítványom volt, igaz inkább az idősebb korosztály érdeklődik a tárogató iránt, de szívesen tanítom minden korosztálynak. Bízom benne, hogy jó tanárnak tartanak, mert tudom, hogy egy jó pedagógus mély nyomot képes hagyni a tanítványokban. Nekem is volt Dunapatajon három tanárom – Füzesi Béláné, Tikász Mihály és Zsolnai József – akik sokat hozzáadtak személyiségfejlődésemhez, általuk is váltam azzá, aki vagyok. Ők indítottak el az ének-zenei és magyar tanári pályán. Később nagy hatással volt rám a konzervatóriumban Deák József klarinét tanárunk, aki nagyszerű ember volt, pótapánkként tekintettünk rá. Még egy nevet említenék, Kardos Pálét, aki karvezetésre tanított. Ő is egy fantasztikus ember volt, akit minden tanítványa csupa nagybetűvel emleget. Halála után 1991-ben alakult meg a Kardos Pál Alapítvány, mely minden évben emlékérmet adományoz azoknak, akik folytatják a tanár úr munkásságát. Idén nekem ítélték meg a díjat, mely leírhatatlanul jó érzés, hatalmas megtiszteltetés. Így már most bátran kijelenthetem: 2023 mérföldkő az életemben, hiszen az életem két nagy szenvedélyét, a tárogatót és a kórusvezetést is rangos díjjal ismerték el.

– Ha nem a zenének él, mit csinál szabadidejében?

– Még a covid idején művelés alá vontuk fiamék tanyaudvarát, ahol feleségemmel megtermeljük a konyhára való finomságokat. Nagyszerű, hogy tudjuk, mit eszünk. Sok munkával jár, de megéri. Gyerekkorom ízei, illatai köszönnek vissza a sárgarépa ízében, a petrezselyem illatában, nem beszélve arról, hogy újra a könyökömön csorgott végig a zamatos őszibarackom leve. Mindezeken túl két csodálatos unokám is a szemem fénye.