Az egyházi alkotások mellett a vadászati és tájképei is népszerűek Ambrus Lajosnak

– Mit jelent az Ön számára az állami kitüntetés? 

– Az elmúlt esztendőben töltöttem be a 70. életévemet. Úgy érzem a Magyar Ezüst Érdemkereszt megkoronázta eddigi pályafutásomat, elismerték a képzőművészet területén folytatott több évtizedes, sokoldalú alkotómunkámat. Azt az üzenetet hordozza számomra: jól teljesítettem, és arra ösztönöz, arra motivál, folytassam. Sosem voltam az, aki világgá kürtöl minden sikert, sokkal inkább az a csendesen dolgozó voltam. Most ez azonban nagy büszkeséggel tölt el.

– Várható újabb kiállítása?

– Egyelőre nem. Vallom, hogy elég ötévente megmutatni, mire jutottam. Legutóbb ez év elején volt kiállításom, és úgy tervezem, majd öt év múlva járulok egyéni tárlattal újra a közönség elé. Csoportos kiállításokon azonban részt veszek.

– A munkássága során számos nívós kitüntetést vehetett már át. Most a legrangosabb országos kitüntetés jó alkalom arra, hogy számot vessen eddig munkásságával. Hogyan indult a festői pályája?

– Már általános iskolásként felfigyeltek rám, sok versenyen indultam. Később az idősebb Goór Imre legfiatalabb tanítványa voltam. A középiskolában azonban a művészet egy másik ága felé fordultam, a zene irányába. Basszus gitárosként saját zenekarom is volt, a Neptunusz zenekar, akikkel sokáig együtt játszottam is. A MÁV klubban és az Aranyhomok teraszán éveken át rendszeresen felléptünk. 1973-ban felhagytam a zenéléssel, a családos ember lettem. A zene helyett a festészet került előtérbe, a Tanítóképző rajzszakán Szappanos Istvánnál tanultam. Elvégeztem a zebegényi szabadiskolát is, ahol rengeteget fejlődtem.

– Volt közben civil szakmája is?

– Természetesen, a honvéd kórház Rovki részén dolgoztam. Részese voltam az űrhajózási kutatási munkának. Kapcsolatban álltam Farkas Bertalanékkal is. Nagy hasznát vettem a munkám során, hogy jól ismertem az anatómiát és jól le is tudtam rajzolni. 

– Melyek voltak a meghatározó állomásai művészeti munkásságának?

– Az egyházi vonalat az elején kiemelném. A murális festészet keretében elsajátítottam a secco technikát. Nagyon megszerettem, első secco munkám a ballószögi katolikus templom oltára és freskói voltak a kilencvenes évek közepén. Hozzátartozik a történethez, hogy 1992-ben Izraelben jártam, ahol érzelmileg nagy hatással volt rám a zsidó kultúra, az ott látott egyházi alkotások. Ekkor kezdődött el bennem érlelődni, az egyházi kultúra iránti szeretet. Később szülővárosomban, Nagykőrösön a Toldi iskolában is készítettem egyházi alkotásokat. Kecskeméten a nagy piaccsarnokban festettem meg a nagyméretű Barackos Madonnát. S ami még nagyon jelentős számomra, hogy a solti fegyház intézet kérésére megalkottam a Szent Gellért kápolna seccóit.

– Az egyházi téma mellett a tájképeiről is ismert. Szereti ezt a műfajt?

– Nagyon kedvelem. Sokat utaztam életem során, szeretem ezen emlékeimet vászonra önteni. Különösen a horvát tengerpart ihletett meg az évek alatt. Az akvarell csodálatos technika ehhez. Száz százalékos textilre dolgozom, így a festményeim évek múltán sem fakulnak meg.

– Vadászat is sokszor megihlette. Honnan ered ez iránti rajongása?

– Volt egy barátom, aki meghívott a kilencvenes években Afrikába, Namíbiába, ahol közvetlenül részese lehettem a vadonnak. Emellett itthon vadászok is. 

– Munkásságának szintén jelentős állomása a saját alkotótábora. Mesélne erről?

– 1998-2002. között Ballószög alpolgármestereként indítottam útjára a Ballószögi Alkotótábort, melyet ma már Felsőlajoson tartok meg, idén már 24. alkalommal jöttünk össze barátaimmal. A közel negyedévszázad alatt a magyarokon túl 28 külföldi művészt fogadtam, köztük több osztrák, német, lengyel, erdélyi és olasz alkotót. Húgom révén, különösen az olaszokkal tartok fenn nagyon jó kapcsolatot, gyakran látogatjuk meg egymást.

– Milyen állomását emelné még ki munkásságának?

– 21 éven át voltam a Hírös Hét Fesztiválon belül a Kistérségi kiállítás látványtervezője, 20023-04-ben az Utazás Kiállításon Kecskemét standot én terveztem meg. Nem utolsó sorban 15 éve vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében a megyei választmány tagja, ennek keretében segítem az itt élő művészek tagfelvételét. 

– Jelenleg min dolgozik?

– Aktívan festek és tanítok. Több tanítványom is van Ballószögben és Helvécián. Művészeti középiskolába és egyetemi képzésre egyaránt sokakat sikeresen felkészítettem már. Szívesen adom át tudásom a mai fiatalságnak. Emellett művészeti vezetője vagyok az Itt vagyunk! Támogatunk! Egyesületnek, akikkel közösen folyamatosan szervezünk egyéni és csoportos kiállításokat, elsősorban Kecskeméten, és környékén.