Költözik a szanki Csorba-féle műhely

Megállt az idő Csorba Imre kovácsműhelyében, ahol mintha minden csak arra várna, hogy újra felfűtsék a kis kohót, és izzó vasdarabokat formáljanak az üllőn. A falakon ott sorakoznak a fogók, kalapácsok, a különböző kéziszerszámok, és ott látható bekeretezve az oklevél, amely 1959. március 18-án íródott Kecskeméten, amely annak tanúsítványa, hogy Csorba Imre attól a naptól kezdve jogosan használja a kovácsmester megjelölést a cégtábláján, nyomtatványain és hirdetéseiben.

Csorba Imre 1946-ban Jánoshalmán kezdte inaséveit, majd tanonckodás után egy sertésnevelő vállalatnál helyezkedett el, majd Szankra került, ahol akkoriban már csak három idősebb kovács űzte a mesterséget. A faluban vásárolt egy régi házat, amit tizenkét évig építgetett a munka mellett, miközben elkészült az új műhely is. Jó hírű mesterember lett, aki előtt nem volt megoldhatatlan feladat. A patkolás és a szerszámok élezése mellett sok olyan eszközt készített az évtizedek során, amelyek a földművelésben és az állattenyésztésben is elengedhetetlenül fontosak voltak. Később a lakosság szolgálatába állított egy terménydarálót is.

Két olyan szerszámot is készített, aminek a ­környékbeli csikósok és birkapásztorok a csodájára jártak. Az egyik a karikásnyűg, a másik pedig a juhászbot volt. Ha valaki nem ismerte a nyűg működésének a technikáját, nem tudta levenni a lóról – vagyis nem tudta eltulajdonítani –, és a ló sem tudott kiszabadulni belőle. A Csorba-féle juhászbot is egyedinek számított, melynek végén olyan kampó volt, amelyből a birka nem tudott kiszabadulni.

– A legszebbnek talán azt találtam a kovácsmesterségben, hogy nem tudtak rajtam kifogni ezek a goromba vasdarabok. Mindent ki tudtam kovácsolni, amit ki kellett – nyilatkozta néhány éve az idős mester, akinek munkáját 2005 tavaszán Szank Községért emlékéremmel díjaztak. Munkássága és az apró kovácsműhely pedig bekerült a megyei értéktárba.

A kovácsmester két évvel ezelőtti halála óta a műhelyben érintetlenül álltak a sorsukra váró szerszámok, de hamarosan költözik a kovácsműhely. Imre bácsi fiai nem folytatták a szakmát, Tibor építészmérnök lett, Imre pedig tanár, aki jelenleg a halasi Bibó gimnázium igazgatója. A fivérek nemrégiben úgy döntöttek, a község rendelkezésére bocsátják a műhely felszerelését, aminek méltó helyet találtak.

– Nagyon örültünk, hogy láthatóvá válik a kovácsműhely, amit a Kiskun Emlékhelyen fogunk berendezni. Június első hétvégéjén, péntek délutántól vasárnapig visszük át a tárgyakat, amihez férfierőre is szükség lesz. Várjuk a segítők jelentkezését mindhárom napra. Jelentkezni a polgármesteri hivatal titkárságán, a 70/366-7655-ös telefonon is lehet – tájékoztatott Varga Ferencné polgármester, akit szintén lehet keresni ebben az ügyben.

Szank, az értékek települése

A községben több helyen is látható a felirat: Szank, az értékek települése. Minderre bizonyíték a Büszkeségpont, a Gy. Szabó Béla Képtár, a fából faragott magyar történelmi emlékút vagy éppen a Kiskun Emlékhely. A szankiak tisztelettel adóznak települést létrehozó, a falu arculatát formáló őseik előtt, és az Arany János utcában már elkezdték felújítani a leendő helytörténeti gyűjtemény épületét is. A nyáron újra megrendezik a szanki fafaragó tábort, melynek résztvevői már sok alkotással gyarapították a települést. A faragók ezúttal míves padokat készítenek, amelyek a Kiskun Emlékhelyre kerülnek.