Aranyírott tojásokat is készít a lakiteleki népi iparművész

Volt olyan esztendő, amikor közel háromezer hímes tojást festett húsvét előtt Szelesné Kása Ilona. Az általa díszített tojások nagyon kelendőek voltak, amikor ezzel hivatásszerűen foglalkozott. Ma már csak hobbiból fest tojást, nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy tudását átadja a gyerekeknek. Jelenleg a lakiteleki Eötvös iskola vizuális kultúra és grafika tanszakának művésztanára. Irányításával valósult meg az iskolában az országban egyedülálló kezdeményezés, az úgynevezett Színes Kert, ahol diákjaival a tojásfestéshez használatos festőnövényeket is termesztenek.

Ilonánál a tojásfestés szeretete kamasz korában kezdődött. Akkoriban ugyanis mint minden lánynak, neki is fontos volt, hogy húsvétkor elmenjenek hozzá a fiúk locsolkodni, ezért igyekezett nagyon szép hímes tojásokat festeni.

Művészi alkotásainak gyorsan híre ment, így aztán sok locsolkodó járt hozzá

– idézte fel a kezdeteket Szelesné Kása Ilona, aki még arra is emlékszik, hogy a tojásokra festett mintákat kezdetben a húsvéti üdvözlőlapokról másolta le. Később felnőttként a Néprajzi Múzeumban találkozott először az írókázással. Elmondása alapján a férje készítette el első írókáját, amivel több mint három évtizede a tojásfestő pályája elindult – mesélte Ilona.

– Kezdetben nem volt sok mintaanyagom, ezért a Néprajzi Múzeum könyvtárában kutattam, hiszen akkor még nem volt internet. Több alkalommal indultam kutatóútra is. Voltam többek között Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Erdélyben is. Mindkét helyen találkoztam érdekes szokásokkal. Arrafelé például 21 hímes tojást kap a kiszemelt legény húsvétkor. A szám valószínűleg arra utal, hogy a kiscsibék 21 nap alatt kelnek ki a tojásból, és a kotlóstyúk alá is 21 tojást raknak. Ha valaki kék színű tojást kapott, az a visszautasítást jelentette.

Népi iparművészként azt is kutatta, hogy elődeink festék híján milyen festőnövényeket használtak. Szelesné Kása Ilona a fenntarthatóság jegyében csak hazai növényekkel dolgozik,

jelenleg harminc, hazánkban fellelhető növényt használ a tojások festéséhez, de folyamatosan kísérletezik újabbakkal.

A festőnövények többségét a saját kertjében termeli meg, amit nem tud megtermelni, azokat gyűjti. Rendszeresen használja a festőbuzért, a festőpipitért, a vöröshagymát, a pipacsot, a vérehulló fecskefüvet, a fagyalt, a pásztortűz virágot, a hagyományos diót és a festődiót. A festőnövényekből legtöbbször főzetet készít és ebben színezi a tojásokat – részletezte Ilona. Azt is elárulta, hogy más háziasszonyokkal ellentétben az ő fagyasztójában festőnövények vannak elrakva: így például pipacs, sajmeggy vagy bársonyka.

Ilonától azt is megtudtuk, hogy a levélrátétes hímesek esetén a növénykompozíciókat harisnyával szorítja a tojásra. Ehhez a művelethez csak olyan növény alkalmas, ami könnyedén rátapad a tojásra. Ilona nemcsak a tojásfestéshez, hanem a kifújáshoz is ért. Azt is megtanulta, hogyan kell külön kifújni a sárgáját és fehérjét a tojásból. A siker titka a szoba hőmérsékletű tojás.

Szelesné Kása Ilona a levélrátétes tojások mellett szívesen készít aranyírott tojásokat. Ez egy hagyományos Szabolcs megyei tojásdíszítési módszer. Az aranytojás a régi locsolóversekben is megjelenik. Ennél a díszítési módszernél írókával viszik fel a méhviasz mintát a tojásra, amit utána aranyporral törölnek át. A viaszra tapadt aranypor nagyon mutatóssá teszi a hímes tojást.

Gyöngyfűzéssel is foglalkozik

Ilona beszámolt arról is: – Mivel a tojásfestés hagyománya és a hozzá fűződő szokások ma már kevésbé ismertek, egy filmet forgattunk a közelmúltban a Nemzeti Művelődési Intézet megbízásából. Az interneten aszakkor.hu néven lehet megtalálni, és reméljük, sok mindenkinek segít a húsvéti ráhangolódásban – fűzte hozzá. Ilona másik alkotóterülete a gyöngyfűzés. Népi és modern ékszereket készít minőségi alapanyagokból. Ugyanakkor a textilművességek közül jártassága van a batikolásban, a nemezelésben és a szövésben is.