Kossuth-kiflivel, családi körben ünnepelt Cseke Péter

– Hogyan fogadta a Kossuth-díj hírét?

– Nagy boldogság volt, amikor megjött az értesítés. Ugyanakkor legalább ekkora öröm volt számomra az, hogy a színházam nyolc tagja is különböző kitüntetésekben részesült (MAGYAR ARANY ÉRDEMKERESZT polgári tagozata kitüntetésben részesültek Magyar Éva és Szemenyei János színművészek, valamint Drucker Péter vezető karmester, A MAGYAR EZÜST ÉRDEMKERESZT polgári tagozata kitüntetést nyerte el Matók Szilvia, művészeti főtitkár, A MAGYAR BRONZ ÉRDEMKERESZT polgári tagozata kitüntetésben részesült Frigyesi Tünde rendezőasszisztens, Szabó Csaba produkciós vezető, valamint Domján Sándor ügyelő). Ezeken felül, Magyarország Kiváló Művésze lett Szerednyey Béla, aki színházunk állandó vendége, de én tagként tekintek rá. Igazgatóként hatalmas dolog, hogy ekkora díjesővel ismerik el a Kecskeméti Nemzeti munkáját. A díjak irányt és reményt is mutatnak, emlékeztetve bennünket arra, hogy a színházba az élet vissza fog térni, újra játszani fogunk a szeretett közönségünknek.

– Hogyan ünnepelt?

– Egy kis ünnepséget tartottunk a kertünkben, ahová eljöttek a lányaim és az unokáim is. Egy igazi, ránk jellemző, meghitt családi ünnepet szerveztek a lányok nekem, ahol a valódi meglepetés az volt, hogy feleségem Kossuth kiflit sütött nekem. Nem is gondoltam, hogy ilyen sok szeretettel teli gratulációt kapok majd a kitüntetésemre, három napon keresztül válaszoltam a több száz levélre, és nagyon nagy örömmel töltött el, hogy ennyien velem örülnek.

Megható pillanatok ezek, amit megoszthatok a családommal és a barátaimmal, rátekinthetek több mint négy évtizedes pályafutásomra, és természetesen új terveket szőhetek, új lendületet kapok a folytatáshoz.

– Hogy látja a kecskeméti nemzeti mögött álló évet?

– Ugyanolyan nehezen telt nálunk is az elmúlt egy év, ahogy az egész országban, és a világon. Egy alattomos, az életünk minden területét érintő válsággal nézünk most szembe, amit le kell győzni, kiutat kell találni, és ehhez a vakcinát valódi megoldásnak látom. Örülök, hogy a színház dolgozóinak többsége nyilvánosan is az oltás mellett teszi le a voksát. A feleségemmel már mi is felvettük az első adag kínai oltást és nagyszombaton kapjuk a másodikat. Egyelőre még nem tudjuk, hogy mikor ér véget a megpróbáltatás. Az első bezárás után azt gondoltuk, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, de aztán kiderült, hogy nap mint nap lehet egyre nehezebb. Ugyan a közönségforgalmi területeink zárva voltak, de mi dolgozhattunk, ami nagy ajándék mindenkinek. Elkészültünk öt darabbal és zártkörű bemutatót tartottunk belőlük, hogy nyitás után azonnal bemutatók sorával várhassuk vissza közönségünket. A pandémiás időszak első hulláma után két elmaradt bemutatót pótoltunk még augusztusban, hatalmas sikerrel. Elkezdtük az őszi évadunkat a Légy jó mindhalálig, a Nyolc nő és a Hamupipőke, valamint egy felolvasó színházi bemutatóval. Aztán újabb lezárás következett. Rákényszerültünk mi is az online térben való megjelenésre.

– Könnyen ment az átállás?

– Bevallom, nem az internetes közvetítés nem a szívem csücske, hiszen a színház szerintem egy olyan közösségi szertartás, ahol a színpad minden este együtt játszik a nézőtérrel. Ez az utánozhatatlan csoda, sajnos a képernyőn keresztül nem történik meg, de belátom, hogy a mai kornak és a jelenlegi helyzetnek az online kultúrafogyasztás egy menekülési útvonalat jelent. Biztos vagyok benne, hogy ha az életünk visszatér a normális kerékvágásba, akkor is, valamilyen formában megmaradnak az online közvetítések, mi is így készülünk, bár nem az élő színház helyett fogják ezeket választani a nézők. A gyerekek számára néhány régebbi előadásunkat szeretnénk délelőttönként közvetíteni a tavaszi szünet idején, a felnőtteknek pedig a Jövőre veled ugyanitt 2. premierével készülünk, aminek első része hatalmas sikert aratott egy korábbi évadban. Az ősszel bemutatott Légy jó mindhalálig című musicalt is közkinccsé tesszük a világhálón. Felelős vezetőként úgy éreztem, hogy a magas fertőzöttségi számok miatt most indokolt munkahelyként is bezárni a színházat, de reménykedem benne, hogy ez az időszak nem tart sokáig. A művészeti főtitkár és a színház vezetősége már az összes lehetséges időpontra kidolgozott egy nyitási modellt. Amennyiben úgy alakul, hogy csak június közepétől nyithatjuk meg a közönségforgalmi területeket, még akkor is be tudjuk pótolni az összes bemutatónkat és lejátsszunk valamennyi bérletes előadást, ősszel pedig egy új évaddal kezdhetünk. A ránk szabott munkát a télen elvégeztük, készen áll az új évadunk terve, sok-sok érdekes és nagyszabású előadással. Nem titok, ünnepi évadra készülünk 2021/22-ben, hiszen októberben a színházunk fennállásának 125. évfordulóját ünnepeljük. Hatalmas öröm, hogy a kecskeméti polgárság egy ilyen nagy hagyományokkal bíró színházat tudhat magáénak és szeretheti olyan nagyon, amennyire érezzük, hogy szeretnek bennünket.

Reméljük, hogy őszre minden elcsitul és egy teljes, lendületes, minden héten telt házakkal játszó színházat kaphatunk vissza. Erre az élményre várunk türelmetlenül.

– Sok új alkotó érkezett a színház vezetőségébe az utóbbi időben. Velük hogyan zajlott az eddigi munka?

– Egyik új kollégám sem volt teljesen ismeretlen számomra és a társulat számára sem, hiszen dolgoztunk már együtt különböző produkciókban Kecskeméten vagy azon kívül. Heti szinten tartunk vezetőségi megbeszéléseket, és több idei darab létrehozásában nyújtanak fantasztikus teljesítményt az új kollégák, új gondolatokat, ötleteket hoznak, azzal a nagyon fontos extra hozadékkal, hogy immár „itthon” saját anyaszínházukban alkotnak, nem „csak” meghívottként. Emellett egy komoly barátság is összefűz bennünket. Nagyon örülök, hogy Szente Vajkot a kecskeméti nemzetihez tudtam csábítani, szerzőként, rendezőként, alkotóként is rendkívül tehetséges fiatalember. Pataki András komoly, felkészült színházvezető, Galambos Attila pedig a jelenkori magyar színházélet egyik legjobb irodalmi vezetője. Egy ilyen csapattal nincs nehéz dolgom, amikor jövőre, vagy akár hosszabb távra tervezek.

– Mit gondol, a pandémia, mint téma megjelenik majd a következő évadokban?

– Azt hiszem, hogy ennek a feldolgozása picit később lesz. Először fel kell lazulnunk, hiszen jelenleg még nap mint nap halljuk a híreket, tapasztaljuk a nehézségeket és a tragédiákat. Kell egyfajta rálátás erre a témára, amit az emberek személyes életében és össztársadalmi szinten is majd az idő hozhat el. Egyértelmű, hogy rengeteg kihívást kellett legyőznünk, de felszínre jöttek olyan pozitív dolgok is, amiket azt hiszem érdemes a későbbiekben feldolgoznunk. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, a közel 150 fős létszámával, mindig is egy kis, családias közösség volt, de mégis megható látni, ahogy ebben a nehéz helyzetben össze tudtunk fogni, hogy segítsük egymást és amikor csak tehetjük önkéntes munkákat is vállaljunk. A színház dolgozói közül sokan hordtak ki árukat a piacról, adminisztráltak a mentősöknél. Ez is bebizonyította, hogy komoly erőkkel és lelki tartalékokkal rendelkező közösség a miénk.

– Végzős kaposvári osztályát milyen útravalóval indítja el a pályán?

– A több mint négyéves közös munka során azt hiszem sok fontos dolgot megfogalmaztam számukra, ezeket nehéz lenne egy mondatban összegezni. Ez egy hosszú távú pálya, amin nekik most nagyon nehéz így elindulni. Hamarosan kikerül az e.h (egyetemi hallgató) rövidítés a nevük mögül és felnőtt színészekként kell helytállniuk a színpadon. Komoly nehézség, hogy a járvány miatt az elmúlt egy évben kevés lehetőségük volt a megmutatkozásra. Ez az időszak nagyon érzékeny és fontos egy színészpalánta életében, amit nehéz lesz pótolni. A terveim között szerepelt, hogy mindenkit meglátogatok a gyakorlóhelyén Zalaegerszegtől Debrecenig, de erre sem kerülhetett sor. Csodás hivatás a miénk, de mindig a legnagyobbat kell akarni, maximalistának kell lenni. Ha valaki nem a legmagasabb csúcsot akarja meghódítani, akkor annak nem érdemes erre a pályára jönnie.