Kisszállás negyvenévnyi története elevenedik meg a kötetben

Szívügyének tekintette Bór-Petró Mária, hogy támogassa a kisszállási embereket és a gyermekeket. Általános iskolai tanári oklevelének megszerzése után visszatért Kisszállásra szolgálni. Pedagógusi tevékenységei mellett arra is jutott ideje, hogy a település történetét kutassa.

Olykor napokat, heteket töltött információgyűjtéssel a járási és megyei levéltárban, valamint az Országos Széchenyi Könyvtárban, hogy hiteles képet kapjon a múlt eseményeiről. – Az a belső indíttatás hajtotta, hogy a gyorsan fakuló és gyakran szelektív emlékezet torzulásától mentesen, maradandóan és hitelesen megőrizze, dokumentálja a korszak helyi történéseit, valamint e történéseket formáló, azokat átélő kisszállási emberek emlékezetét – mesélt édesanyja motivációjáról ifj. Bór József.

Bór-Petró Mária a településről honismereti tankönyvet és munkafüzetet készített a tanulók számára, akiket bevont a kutatómunkába. Helytörténeti szakkört vezetett, ahol a foglalkozások alkalmával a diákok bejárták a falu minden utcáját, majorját. Régi fényképeket és dokumentumokat gyűjtöttek, idős emberekkel beszélgettek.

1987-től Bór-Petró Mária látta el a kisszállási általános iskola igazgatói feladatait, ő kezdeményezte az intézmény elnevezését Sallai István országosan elismert könyvtárosról. Tíz évvel később a falu polgármesterének választották. Háromévnyi településvezetői munkája során számos fejlesztés valósult meg a községben. Bór-Petró Mária újságírói tanfolyamot is végzett, és a községről szóló tudósításai megjelentek a Petőfi Népében. 1999-ben családi okok miatt költözött a Kisalföldre, Újkérre, ahol iskolaigazgatói tisztséget töltött be.

Nyugdíjas évei alatt is folytatta a Kisszállás történetéről előzőleg gyűjtött emlékanyag összefoglalását. A korábban elkészült, Kisszállás 1945 előtti múltját összegző munkája után kiadta az édesapja, Petró János által megélt és elmesélt uradalmi történeteket. Váratlan halála előtt készült el a falu 1945 és 1980 közötti fejlődését bemutató könyv kéziratával, így nem érhette meg annak megjelenését.

Lényegében csak a kiadás előtti utolsó simítások és a formázás maradt hátra. Ebben a munkában azonban súlyosbodó betegsége miatt már csak részben tudott közreműködni.

– mondta ifj. Bór József.

– Magától értetődő volt, hogy a könyv kiadásáról gondoskodunk. Édesanyám a kutatómunka állásáról és eredményéről mindig beszámolt. Ennek köszönhető, hogy a könyv szerkezetének a kialakításában és a tartalom formázásában végül segíteni tudtam – folytatta.

A kötet precízen nyomon követi és bemutatja a tanyákon élők, majd a községbe települők sorsát. A történelmi áttekintést követően megismerhetjük az 1960-as és az 1980-as évek fejlesztéseit. Többek között a falu villamosítását, az egész vízellátás kiépülését, a belvízelvezetést, a szilárd burkolatú utak és járdák építését, valamint a település parkosítását, majd a sátortetős házak építését, amik a község mai arculatát tükrözik.

A kötetben a faluban egykor működő cégeket is bemutatja Bór-Petró Mária. Megismerkedhetünk a kisszállásiakért dolgozó faluvezetőkkel, iskolaigazgatókkal, tanárokkal és a sportélet szervezőivel. A könyvben szereplő fényképeken pedig a faluban lakók ünnepei és hétköznapjai elevenednek meg.

Bemutatják a civil szervezeteket is

A szerző bemutatja a faluban akkoriban működő civil szervezetek is. Ilyen volt például a Vöröskereszt által szervezett „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom, valamint a 30–40 fővel működő önkéntes tűzoltó-egyesület. – Legtöbbet talán a kimustrált kisszállási tűzoltóautó történetén nevettünk, ami többször is szóba került, mivel édesapám tagja volt az önkéntes tűzoltó-egyesületnek a községben. Az egyesület vett egy öreg tűzoltóautót Kecskeméten, ami Kecskeméttől Kisszállásig egy hektoliter üzemanyagot fogyasztott el. Amikor már az utolsókat rúgta az autó, eladták a közlekedési múzeumnak, és az árán vettek egy kisebb tűzoltóautót – elevenítette fel a régi történetet ifj. Bór József.