zene

2020.05.10. 11:30

A legendás nagybácsi nyomába szegődött a kunszentmiklósi zongorista

A huszonkilenc éves Banyák Gyulát mindenki isme­ri Kunszent­miklóson, és nagy becsben tartják művészetét. A roma származású muzsikus, bár rendkívül tehetséges, nem a muzsikálásból, hanem kétkezi munkából tartja fenn magát és családját.

Gulyás Sándor

Banyák Gyula tehetsége már kisgyermekkorában megmutatkozott. Nem csoda, hiszen a családban régi hagyomány a zeneművelés. A família legismertebb tagja, a néhai Banyák Kálmán hegedűművész az Operaháznak, később pedig a New York-i Filharmonikusoknak volt a koncertmestere. A tehetséges kunszentmiklósi zenész édesapja, id. Banyák József prímásként dolgozott, aki mindkét fiát, Józsefet és Gyulát is már kiskorában a zenei pálya felé terelte.

– Hároméves lehettem, mikor édesapám leültetett a zongora mellé, és azt mondta, hogy jó lenne, ha megtanulnék játszani rajta. Magamtól kezdtem dallamokat játszani. Rövid idő alatt kiderült, hogy abszolút hallásom van, így ötévesen már a helyi zeneiskola növendéke lettem – emlékezett vissza a gyermekkora meghatározó élményeire Banyák Gyula.

Gyula a helyi zeneiskolában kezdett zongorázni, az érettségi vizsgát a budapesti Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakközépiskolában tette le. Zenei karrierje ígéretesen indult, részt vett a Snétberger Zenei Tehetség Központ képzésein, megnyert számos zenei versenyt. 2014-ben az Országos Bárzongorista Versenyen negyedik helyezett lett.

– Korán nősültem, pályám a családalapítás után megtorpant. Feleségem, két lányom van. A megélhetés érdekében kétkezi munkát kellett vállalnom. Jelenleg szalagmunkásként dolgozom a helyi tetőcserépgyárban. Álmaimat azonban a mai napig nem adtam fel. Rokonom, Banyák Rózsika, a néhai Banyák Kálmán Szabadszálláson élő unokahúga unszolásának engedve nem hagytam abba a zenélést. Évek óta állandó szereplője vagyok a jótékonysági és a városi rendezvényeknek. Emellett több együttesben muzsikálok – mesélte a fiatal zongorista.

A tehetséges zenészt többre hivatottnak tarják a kunszentmiklósiak, így pályájának egyengetését több helyi közéleti ember is felkarolta. Honti Roland zenész ötlete volt, hogy Gyulát hozzásegítsék egy új zongorához. Az adománygyűjtést Tóth Péter Lóránt tanár indította el, a kezdeményezés nemcsak Kunszentmiklóson, hanem a környező településeken is nyitott fülekre talált. A hangszert két éve, a kunszentmiklósi tavaszi versünnepen vehette át a fiatal muzsikus.

Számomra a zene egy csoda, más világba repít, kikapcsol és megnyugtat, az életem egyik legfontosabb része – fogalmazott Banyák Gyula
Fotó: Gulyás Sándor / Petőfi Népe

– Kunszentmiklós közössége mellém állt, nekik köszönhetem, hogy van hangszerem, amit saját erőből talán sokáig nem tudtam volna megvásárolni. Barátaim és támogatóim a közelmúltban még a zenei tanulmányaim folytatásához is hozzájárultak. A nehézségek ellenére sem adtam fel álmaimat, szeretném elvégezni a zeneakadémiát, a mesterképzést, majd tanítani, koncertezni. A szívemhez legközelebb a komolyzene áll, kedvenc zeneszerzőm Johann Sebastian Bach, de otthonosan mozgok a jazz- és a könnyűzene területén is. Szeretném tovább vinni a családi hagyományokat, nyomdokába lépni híres elődeimnek – fogalmazott Banyák Gyula.

A fociban is tehetséges volt

– A zene mellett a sport, ezen belül a labdarúgás állt hozzám a legközelebb. Focizni Kunszentmiklóson kezdtem, majd felkerültem Soroksárra. Csatárként játszottam az U19-es korosztályban. Egy sérü­lés azonban kettétörte karrierem – mesélte Banyák Gyula.

Ezek is érdekelhetik