Húszéves lett az ötvenhatos múzeum

Az Amerikából hazatérő forradalmár eredetileg a fővárosban szeretett volna állandó emlékhelyet létrehozni az 1956-os forradalom és szabadságharc valódi történéseinek, de a sors úgy hozta, hogy Kiskunmajsa lett az utolsó otthona Pongrátz Gergelynek. Majsára egy sertéstelep megvásárlása miatt érkezett – az USA-ban is disznóhizlalással foglalkozott –, és a telep mellett egy romos tanyai iskolát is árultak.

„Mind a kettőt megvettem. Négy évig keményen dolgoztunk, amíg végre rendbe hoztuk, s hál’ istennek, most már nagyon szép állapotban van az iskola, itt rendeztem be az Ötvenhatos múzeumot” – mesélt az életéről szóló könyvben Pongrátz Gergely. (Kozma Huba: Pongrátz Gergely – 2002 Antológia Kiadó).

A múzeum megnyitása mellett egy nyári ifjúsági tábor és egy ’56-os emlékkápolna létrehozását is fejébe vette Pongrátz Gergely, aki konokul kitartott elhatározásai mellett és mindkettőt megvalósította a múzeummal átellenben lévő területen.

„A Vajdaságból, Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és természetesen itthonról várok ide nyáron középiskolás gyerekeket.” – fogalmazott a kitűzött célról a főparancsnok, akinek halála után fivére, Ödön vette kézbe a „lyukas zászlót” és szervezte tovább a táborokat.

A marispusztai emlékmúzeum, a Kapisztrán Szent János-kápolna – ahol a forradalom valamennyi áldozatának nevét márványtáblákon őrzik –, és az ’56-os Ifjúsági Tábor továbbra is működik, ahová idén már a huszadik alkalommal várják a meghívott fiatalokat.

– A korábbi évek táborlakói térnek vissza, akikkel arról is elmélkedünk, hogy milyen világot és milyen Magyarországot szeretnének ötven év múlva – mondta el Nahimi Péter, a múzeumot is fenntartó Pongrátz Gergely ’56-os Közhasznú Alapítvány kurátora.