Kecskemét

2019.05.22. 17:30

Kötetbemutatóval zárta jubileumi ünnepségsorozatát a Forrás

Jubileumi kötetbemutatóval zárult a Forrás folyóirat ötvenéves fennállásának alkalmából rendezett ünnepségsorozat kedden a kecskeméti Kápolna Galériában. A rendezvény során az ünnepi kötetek szerkesztői, Pál-Kovács Sándor és Füzi Péter beszélgettek a szerzőkkel, Dobozi Eszterrel, Pintér Lajossal, Füzi Lászlóval és Buda Ferenccel.

Koós Kata

Négy jubileumi kötet bemutatásával zárták a Forrás szerkesztői a folyóirat indulásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett programsorozatot kedden a Kápolna Galériában. A rendezvényen Pál-Kovács Sándor és Füzi Péter, a kötetek szerkesztői beszélgettek a szerzőkkel, Dobozi Eszter, József Attila-díjas íróval, költővel, Pintér Lajos, költővel, Buda Ferenc, Kossuth- és József Attila-díjas költővel és Füzi László, irodalomtörténésszel, a Forrás folyóirat főszerkesztőjével.

Dobozi Eszter elmondta: a felkérést hallva azonnal jelezte, hogy nem verses, hanem tanulmánykötetet szeretne alkotni a jubileumi alkalomra, mely A szülőföld kiterjesztése címet kapta.

– Nagyon jólesett a megkeresés. Azon szerzők közé tartozom, akikkel nem olyan sűrűn fordul elő, hogy a kiadó keresi meg, hogy adjon kéziratot. A kötetek tervezésével egy időben már előkészületben volt egy verses kötetem egy kiadónál, azt nem lett volna etikus elhozni. Ezért is gondoltam, hogy vannak nekem különböző témájú, prózai írásaim, tanulmányaim, egyik-másik érintkezik a történelemmel, képzőművészettel – fejtette ki, majd hozzátette: másrészről azért sem lírai kötet megalkotása mellett döntött, mert a prózai írásai szanaszét vannak a világban, és megnyugtató érzés számára, hogy most egybe kerültek.

Buda Ferenc verseskötetének a Jön a jövő címet adta.

– Számomra a válogatásnál az volt az elsődleges szempont, hogy ebben a kötetben olyan versek jelenjenek meg, amelyek korábban a Forrásban láttak napvilágot – mondta. A költemények eredeti formájukban olvashatók a kötetben, ugyanis a költő elmondta: nem szokása átírni verseit.

– Általában elég sokat bíbelődöm a versekkel, mielőtt azok valóban verssé válnának. Viszont ezt a bíbelődést a közreadás ideje előtti szakaszra tartogatom. Ennek köszönhető, hogy általában nem géppuskasorozat-szerűen szoktam közreadni a verseimet, inkább előnyögdécselnek időről időre. Utána már nem nagyon piszkálok hozzájuk – mondta.

Pintér Lajos Koraőszi kék című verseskötettel készült a folyóirat ötvenedik születésnapjára.

– 1975-ben jelent meg az első kötetem. Ahhoz nem volt lelki erőm, hogy ezt a teljes anyagot áttekintsem, egy teljes válogatást csináljak. Az utóbbi tizenöt évet vettem végig. A kötet a Tóth Menyhért-énekekkel zárul, ami nemrég jelent meg önálló kötetben – fejtette ki, majd hozzátette: jelenleg az ihletre vár.

– A Tóth Menyhértekkel lehet, hogy kicsit kiírtam magam. Várom a jó szerencsét, hogy írjak új verseket. A próza és a vers között az a különbség számomra, hogy prózát le tudok ülni, és megrendelésre vagy önmegerőszakolásra is tudok írni. A verset ki kell várni, ihlet kell hozzá – mondta el őszintén.

Füzi László „Sebed a világ...” című tanulmánykötetet alkotott a jubileumra. Elmondta: a Forrást összefogó folyóiratnak látja.

– Több nemzedéket, több irányzatot az értékelvűség kapcsán összefog. Másrészt tudatosan szerkesztett lapnak gondolom, amit nagyon kevés lapnál látok már. Ott vagyunk az élbolyban, de mások vagyunk mint a többiek – közölte, majd hozzátette: szerkesztői és irodalomtörténészi tevékenysége egymást kiegészítve, egymásra hatva működött mindig is.

– Fontos, hogy az irodalomnak legyen egy korhoz való kapcsolódása, ugyanakkor a fix értékek keresése is fontos. Utóbbi már az irodalomtörténész nézőpontja, tulajdonképpen egy ösztön követése – közölte.

Fotó: Koós Kata

Ifjú önmagukhoz szóltak a szerzők

A könyvbemutató zárókérdése az volt, mit mondanának a szerzők, ha visszarepülve az időben, elsőkötetes önmagukkal találkozhatnának?

Dobozi Eszter: „Az a fiatalka egy nagyon naiv, a világról még keveset tudó emberke, akit könnyű rászedni. Ilyennek látom őt.”

Pintér Lajos: „Nagyon büszke lennék arra a fiatalemberre, és szívesen helyet cserélnék vele.”

Füzi László: „ Megismételném, amit Lajos mondott, majd hímnemben megismételném, amit Eszter mondott. Utána azt mondanám, hogy abból az első könyvből sok minden folytatódott.”

Buda Ferenc: „ Tanulj többet, komám, és oszd be ésszerűbben az idődet, azt a keveset. Mindenképpen letegezném, végtére is én vagyok az öregebb. Ha pedig visszatérnék mai magamhoz, idéznék egy nem olyan régi versemből: lelket soha nem cseréltem, mulasztás a legtöbb vétkem.”

 

Ezek is érdekelhetik