Kunszentmiklós

2019.01.08. 07:00

Székely Gábor gyűjteményét eddig százezren nézték meg

Székely Gábor kunszentmiklósi helytörténész, magángyűjtő otthonába lépve az embert olyan érzés keríti hatalmába, mintha egy dugig tömött múzeumba tévedt volna. A falakon értékes képek, grafikák, tollrajzok, a szekrényeken különféle méretű és anyagú szobrok sorakoznak. A vitrinekben könyvek és megsárgult iratok garmadája vonja magára a kíváncsi tekintetet. A közszemlére tett tárgyak azonban csak töredékei a gyűjteménynek, mivel a hely hiánya miatt ezernyi relikvia lapul még ládákban. Székely Gábor a megszállott gyűjtő, kutató ember több mint négy évtizede rajong a régiségekért.

Gulyás Sándor

Székely Gábor munkásságának egyik legnagyobb elismerése, hogy felvételt nyert a Szent György Lovagrendbe

Forrás: Petőfi Népe

Fotó: Gulyás Sándor

– Honnan ered olthatatlan gyűjtőszenvedélye?

– Hatévesen kerültem Budapestről nagymamámék ölelő karjába, Fülöpszállásra. Csupa idős emberrel voltam körülvéve, akik nagyon sokat meséltek a világháborúkról, az elmúlt korszakok történéseiről. Kíváncsi gyermek lévén érdeklődve hallgattam történeteiket. Az első tárgy, amibe beleszerettem, egy régi, kézzel festett kerámiaedény volt, ebben árulták a kofák a lekvárt. Ahányszor nagymamám kivitt a piacra, újabb és újabb edénnyel tértünk haza. Életem első helytörténeti és néprajzi témájú kiállítását a fülöpszállási iskola tantermében rendeztem 1960-ban, 12 évesen. Lényegében innentől fogva gyűjtöm a régi használati tárgyakat, fotókat, iratokat, helytörténeti szakirodalmat. Budapestre felnőttként kerültem vissza, ahol már tudatosan kutattam a Felső-­Kiskunságra jellemző, népi kultúrájához tartozó tárgyakat, dokumentumokat. Később az első világháborús emlékekre koncentráltam.

Székely Gábor munkásságának egyik legnagyobb elismerése, hogy felvételt nyert a Szent György Lovagrendbe
Fotó: Gulyás Sándor / Petőfi Népe

– Miért alapított magánmúzeumot?

– Kétfajta gyűjtő van. Van aki, megveszi a gyémántot és beteszi a trezorba és isten ments, hogy valaki tudjon róla, bezárja, még rá is falaz. Én viszont nagyon szeretek emberek között lenni. A gyűjtés számomra nagyon sokat hozott. Egyrészt megismerkedtem az irodalomtörténettel, egészen pontosan Petőfi révén, annak majdnem kétszáz évével. Emellett a történelmet is át kellett venni. Nagyon komoly társaságokkal ismerkedtem meg, ilyen például a Petőfi Irodalmi Múzeum Társasága, a Petőfi Társaság, melyek tagjai rendszeresen eljárnak hozzám, hiszen szakirodalom-gyűjteményem rendkívül jelentős.

– Miért épp a Felső-Kiskunság és Petőfi Sándor?

– Őseim az 1600-as években Erdélyből érkeztek Magyarországra, egyikük, Székely József Simontornyáról költözött a redemptio idején Fülöpszállásra, tehát családom révén a Felső-Kiskunsághoz kötődöm leginkább. Hétéves lehettem, mikor áldott jó nagymamám átvitt Kiskőrösre. Ekkor pillantottam meg először Petőfi Sándor szülőházát, a költő iránti olthatatlan kíváncsiságom, azt hiszem, innen eredeztethető. Petőfi szelleme ezen a vidéken, a Felső-­Kiskunság településein, Szabadszállás, Fülöpszállás, Kunszentmiklós, Szalkszentmárton, a levegőben van. Itt mindenki beszél róla – de hát kiről beszéljenek, mint annak a tájnak a szülöttjéről, aki a világirodalom egyik legnagyobb alakja lett?

Petőfire és a forradalomra emlékeztet minden
Fotó: Gulyás Sándor / Petőfi Népe

– Mi található ebben a hatalmas gyűjteményben?

– Az összegyűjtött anyag lényegében öt nagyobb egységre bontható. A leggazdagabb a 6 ezer darabot számláló Petőfi-kultusz-gyűjteményem, ami az országban egyedülállónak számít. A másik terjedelmes anyag Szász Károly református püspökhöz köthető, a jeles egyházfi hat esztendeig volt lelkész Kunszentmiklóson. Ugyancsak számottevők a világ legnagyobb eszperantó magánkönyvtárát létrehozó fülöpszállási Fajszi Károlyhoz köthető emlékek. Külön helyiségben kaptak helyet a Felső-Kiskunság, Kunszentmiklós és Fülöpszállás múltját feldolgozó régészeti, néprajzi, egyházi, hely- és kultúrtörténeti anyagok. Könyvtárnyi mennyiségű néprajzi, történelmi vonatkozású, a jász-kun kutatást felölelő kiadvánnyal rendelkezem, amit gyakran bocsátok a kutatók rendelkezésére. Gyűjteményem valamennyi darabját a magam erejéből szedtem össze. Nem utaztam külföldre, nem dohányoztam, szinte csak erre költöttem a pénzem.

– Hogyan tovább, mi lesz a gyűjtemény sorsa?

– Gyűjteményemet szerettem volna hivatalossá tenni, ám a Felső-Kiskunság egyetlen települése sem mutatott érdeklődést iránta. Minden vágyam, hogy bekerüljek Kecskemétre, ahol múzeumként, vállalkozóként is meg tudnék élni, mert a megyeszékhelyen nagyon komoly kulturális élet van. Amennyiben ez nem sikerül, minden marad a régiben, hiszen gyűjteményem anyagának feldolgozásához kell vagy húsz esztendő. Két kötetem már megjelent, készülőben van Fülöpszállás képeskönyve, mintegy háromszáz fotóval, képeslappal, dokumentumokkal. Több kéziratom is kiadásra vár, az anyagiak fékeznek a tovább lépésben.

Székely Gábor partnerek után kutat

Székely Gábor azt is elmondta: – Gyűjteményeimet eddig mintegy százezren tekintették meg itt, a padlásszobáimban, de ez már tovább nem tartható. Ha továbbra sem találok partnerséget, úgy csökkentenem kell a látogathatóságot. Már az is felmerült bennem, hogy lassan meg kell kezdenem az anyag részleges, fokozatos felszámolását, eladását. Amennyiben kecskeméti elképzeléseim megvalósulnának, úgy a Petőfi-kultusz-gyűjteményem jelentős látványosság lehetne, amolyan irodalmi és képzőművészeti fórum, ahogyan itt, Kunszentmiklóson tizenöt éve működöm.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!