Héjjas Ivánról mutattak be életrajzi könyvet a Cifrapalotában

A kecskeméti születésű Héjjas Iván a Tanácsköztársaság alatt a Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak szervezője volt, majd 1944-ben a Szovjetek elől Németországba menekült, végül Spanyolországban telepedett le. 1947-ben a magyar bíróság kötél általi halálra ítélte távollétében. A vád szerint szabadcsapata parancsnokaként 66 ember elhurcolásában, megkínzásában és meggyilkolásában vett részt.

A könyvbemutatón Gál József, Kecskemét alpolgármestere köszöntötte az érdeklődőket, aki köszöntőjében elmondta, hogy a történelem nem egzakt tudomány, hanem bizonyos értelemben bonyolultabb annál. Ezért olyan magyarázatok születhetnek vizsgálatának tárgyairól, melyek nem a valóságból táplálkoznak. A könyv küldetése, hogy segítsen tisztázni a kérdéseket és a szándékos félreértéseket.

Domonkos László könyvét Lezsák Sándor méltatta.

– A történelmet mindig a győztesek írják. És a győztesek bujtogatták és fizették a karaktergyilkosokat is: az uralkodó győztesek határozták meg, hogy mely személyiségek nem alkalmasak arra, hogy hősök legyenek – fogalmazott Lezsák Sándor. Hozzátette, hogy ez nem 20. századi jelenség. Ugyanúgy tették tönkre Attila hun nagykirály valóságos személyiségét, vagy relativizálták Bocskai és Bethlen történelmi szerepét, mint Héjjas Ivánét. A szerző a tények, illetve Héjjas Iván családja birtokában lévő dokumentumok, fényképek és jegyzetek alapján kívánt hiteles képet adni arról a katonaemberről, aki csapatával mindent megtett azért, hogy ne rohanjon a vesztébe az ország.

Domonkos László elmondta, hogy a Tanácsköztársaság idején szétverték a magyar hadsereget és abban az időben Héjjas Iván szabadcsapata volt az egyetlen és utolsó szervezett, belső szabályok szerint működő, és a haza érdekében harcoló sereg az országban.

A könyvbemutatót többek felháborodása övezte. A legnagyobb internetes közösségi oldalon számos hozzászólás jelent meg arról: méltatlan a Cifrapalotához, hogy falai közt ilyen jellegű könyvet mutassanak be. Egy nyílt levél is született, melyben annak szerzője azt kéri Gál Józseftől, hogy ez egy kecskeméti intézményben se történhessen meg.