A Városi mozi 111 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit

A múltat ezúttal is a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján idézzük fel. Ebben írtuk: a Városi mozi megépítését számos esemény előzte meg, ezekről Gila János A vándormozitól a hírös filmig című könyvéből nagyon sokat megtudhatunk. A történelmi visszatekintéseket Sebestyén Imre kecskeméti gyűjtő hagyatékában lévő korabeli képeslapokkal szemléltetjük.

Kitekintés a nagyvilágra

A mozizás kezdeteihez egy kis világ körüli kitekintést teszünk. A Lumiére testvérek találmánya, a mozgófilm a XIX. század végének valóságos csodája volt. Az első nyilvános filmvetítést 1 franc belépődíj mellett 1895. december 28-án tartották Párizsban, a filmszínházzá előléptetett Grand Café alagsorában. A találmány gyors elterjedésének első tíz évében a vándorfilmesek (kinematográfusok) sátrában, városi bódékban, vendéglőkben, kávéházakban mutatták be filmjeiket. Az első befektetők csak 1905 körül vállalkoztak állandó helyiségek bérlésével. Az első 1905-ben Amerikában, Pitsburghben nyílt meg. Fél évvel később a mozgókép Magyarországon, Budapesten is bemutatkozott. A mai Bács-Kiskun megye területét a mozialapítás első hullámai az 1910-es években érték el, a sort Baja, Kecskemét és Kiskunfélegyháza indította el. Kecskeméten is először a sátormozik hódítottak. 

Vándorfilmesek

A Pest Megyei Hírlap 1899. július 16- án értesítette kecskeméti olvasóit arról, hogy a városban vándorfilmesek tartanak előadásokat. Angelo Bianchi mindennap a Pápay vendéglőben nagy látogatottság mellett vetítette le filmes mutatványait. Ezeket a következőképpen kell elképzelni: a találmány ezer meg ezer apró felvételből állt, melyet egy tekercsről a gépezet egy másik tekercsre gombolyított. Ezen képek nyolc nagyító lencse által vízen keresztül, villamos fénynél életnagyságban vetítettek egy előttük lévő fehér lapra, melyen aztán a különböző felvételek folytán mintegy megelevenedtek.

A nézők között voltak orvosok, tanárok, polgárok és iparosok. A helyi lap írása szerint a fizikatanár nem győzte dicsérni a tudós emberi elmét, hogy ilyen értékes találmánnyal ajándékozta meg a világot. A műsor különlegességgel indult, élő képekkel készült filmet láthattak Jézus életéről és szenvedéseiről. A műsor második részében vonatot, ál koldust, csónakázást, hólabda-viadalt, dragonyosokat, bált, megtréfált házmestert, asszonyharcot, alvó bérkocsist, hercegi nászmenetet és plakátragasztókat láthatott a közönség. A film meghódította Kecskemétet.

A vetítések új szórakozási, művelődési lehetőséget jelentettek. Bianchi 1902 szeptemberében Kossuth születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepi előadást tartott a Pápay vendéglőben. 

Sátormozi

Az Ókollégium tornatermében Uránia Színház névvel filmburleszket mutogattak a közönségnek. Később megnyitott a Dékány bácsi sátormozija. Dékány Gyula 1908-ban a színházi évad befejezése után a Rákóczi út és a Bercsényi utca sarkán, az üres városi telken húzta fel sátrát, ahol napi két-három előadás ment. Mindezek tükrében nem is meglepő, hogy a feltörekvő mozi egyre komolyabb konkurenciát jelentett a kecskeméti színháznak. A város azonban védte a színházat, és csak évadon kívül engedte a mozizást. Így a mozinak a nyári hónapokban kellett a maximumot kihoznia. 

Csak később, 1913-ban hozták meg azt a rendeletet, mely szerint már a színházi idényben is működhetett a mozi. Miket láthatott ezekben az években a közönség? Volt például dráma Tell Vilmosról, film Napóleonról, természetfilmek Budapestről, és filmet láthattak arról is, hogyan készül a mozgókép.

Lapot is indítottak Művészet néven. A társadalmi és művészeti kérdésekkel foglalkozó lap először 1908. augusztus 15-én jelent meg Kecskeméten. Ebben a mozi és a színház híreit adták közre műsorokkal, értékelésekkel.

Moziépítés

A mozi nem csak a közönséget hódította meg, felkeltette a tőkével rendelkező vállalkozók figyelmét is. A városi vezetéshez többen folyamodtak moziépítési engedélyért, és magát a városi közgyűlést is foglalkoztatta az állandó mozgóképszínház ügye. A város vezetői Budapesten érdeklődtek létesítéséről, működtetéséről, szabályrendeleteiről, de tapasztalatot szereztek az újvidéki és kaposvári moziviszonyokról is.

1912. május 29-én a közgyűlés kijelölte a mozgóképszínház építésére felhasználható telket. A testület a Rákóczi úton, a Rothfeld-féle ház előtt, a Bezerédj és Károlyi utca között lévő mintegy 50 méter hosszú, az egyik végén 20, a másik végén 17 méter széles telket találta alkalmasnak. A mozi építésére és használatára július 15-ei határidővel nyilvános tárgyalást hirdettek. Többen is jelentkeztek, de versenytárgyalásra egyik sem volt megfelelő. Így újabb, kedvező ajánlatot vártak, melyre bárki jelentkezhetett. Jött is Fenyő Sándor helybéli banktitkár, aki 1912-ben Dékány Gyulától azzal a szándékkal vásárolta meg a mozisátort, hogy erre a célra „kőszínházat” építsen. 

Megépült a Városi mozi

A terv eredetileg 500 férőhelyes moziról szólt. Ez néhány hónappal később 800-ra emelkedett. Egy éven belül azonban Fenyő nem tudta előteremteni a pénzt, így társult ifj. Ecker Józseffel, akivel végül közösen építették meg a Városi mozit. A terveket is Ecker készítette. Az ünnepélyes felavatása 1913. november 7-én volt. Az ünnepség egyben a Katona Kör évadnyitó előadása is volt. Ennek keretében Faragó Béla árvaházi igazgató a francia festészetről tartott vetített képekkel színesített előadást. Sándor István polgármester beszédében hangsúlyozta: bizalommal tekint a jövőbe. Úgy vélte, hogy a mozi nemcsak alkalomszerűleg, hanem rendes működésében is a szép és a jó művészetek temploma lesz.