A Széktó szikes vizének gyógyhatására felfigyeltek a kecskemétiek

Múltidézésünk során ezúttal Kecskemét egykori „vizeit” mutatjuk be. A Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, melynek forrása Hornyik János Kecskemét város gazdasági fejlődésének története (1927) című könyve volt. A történelmi visszatekintéseket Sebestyén Imre kecskeméti gyűjtő hagyatékában lévő korabeli képeslapokkal szemléltetjük. 

Dellő mocsár

Hornyik János Kecskemét város gazdasági fejlődésének története című könyvben olvasható bővebben a Dellő mocsárról. E tó vagy mocsárfenék múltjáról írott emlék nem maradt fenn, neve vélhetően a delelés szóból származott. A Dellőhöz vagy Déllőhöz hordták itatásra a marhákat délidőben pihentetésre. A 19. század elején már a városi tanács határozott a lecsapoltatásáról, kiszárításáról, ezt a tiszti orvos közegészségügyi szem- pontból szintén támogatta, szorgalmazta. Ez végül 1834-ben valósult meg.

Iszánkodtak és fürödtek 

Hornyik János (1812-1885) saját élményeit is megírja könyvében. A Déllő szomszédságában született és nevelkedett, jól ismerte. Forró száraz nyárban a Déllő medre többnyire teljesen kiszáradt és felcserepesedett, száraz volt mindaddig, míg egy erős nyári zápor, vagy a későbbi esős időszak be nem köszöntött. Nyári eső után a meder ölnyi mély vízzel telt meg, ősszel szintúgy, télen aztán befagyott, s vastag jégpáncélja felett a serdülő ifjúság korcsolyázott, amit akkor iszánkodásnak neveztek. A gyerekek nyáron úsztak is benne egy-egy zápor után. A Déllő mellékén letett, fenyőszálakat meglovagolva úszkáltak a szennyes vízen, többek között Hornyik is társaival. Hornyik másik emléke, amikor siheder korában iszánkodás közben a befagyott jég beszakadt alatta, fél testtel a hideg vízbe süllyedt.

Megszüntették az egészségrontó mocsarat

1834 augusztusában, amikor Hornyik hazatért pesti tanulmányaiból, a Déllő medre már csatornázva volt, feltöltését megkezdték. Mindez köszönthető volt Gyenes Mihály ügyvédnek, mérnöknek is, aki ekkor a város aljegyzője volt. Mint szakértő szerette volna a várost megmenteni az egészségrontó mocsártól. 

A gazdáktól fuvart kért, akik a feltöltéshez szükséges földet hordták. Másoktól pénzadományt szedett, melyből a kézi napszámosokat fizette. 1835 tavaszán megkezdődhetett a faültetés, kialakult a város úgynevezett belső sétánya. A faültetésből, majd a fák gondozásából egyaránt kivette részét Hornyik János.

Emlékét utcanév őrzi

Később Gyenes Mihály alapította a városnak minden régebbi nyárjas erdőültetvényét. Közhasznú tevékenységének emlékét őrzi az általa elfojtott Déllő mocsár helyén kialakított sétány, mely a Gyenes tér elnevezést kapta. A Déllő mocsárra pedig a szomszédos Dellő utca és Dellő köz utal.

Széktó vize gyógyhatású

A Dellő mocsár után a Széktó története is megismerhető a könyvből. A Széktó a város alatt a Mária külváros irányában egy igen erős szikes tó volt. Arról nevezetes, hogy hajdan a város alatt táborozó tatárhadak e tó mellett szálltak meg. Részükre a város élelmet és vezéreiknek ajándékokat küldött. 

A 19. század végén a történelmi kutatások szerint a 60 hektáros Széktóba jártak lubickolni azok, akik fürdésre is alkalmasnak vélték. Szikes vizét már akkoriban gyógyhatásúnak tartották. Kisebb-nagyobb tavacskáit birkaúsztatásra is használták. 

Megépült a strand

A tó helyén 1925-re felépült a Széktói Strand, mely folyamatosan bővült és megújult az elmúlt évtizedekben. A fürdő a korábbi Széktóra épült, melynek egy része megmaradt. Kezdetben mindössze egy nyílt vízi medencével, fogadóépülettel, öltözőkabinokkal fogadták a fürdőzőket. A városközponttól 3 km-re volt. Ezért egy kellemes kis piknik kirándulásnak is megfelelt.

Az osztrák felvilágosodás természetkultuszának hatására hazánkban is divatos lett a polgári fürdőélet. Népszerűvé váltak a helyi strandolások, így volt ez Kecskeméten is. A korabeli híradások szerint még a fővárosból is sokan keresték fel kellemes vize, természeti környezete és olcsó árai miatt. 

Az üdvözlőlapokról megismerhetjük az épületet és a kor fürdőruhadivatját is: a férfiak például úszódresszben hódoltak a víz jótékony hatásának.