Kíváncsi arra, honnan ered Kecskemét neve?

Kecskemét régmúltját mutatjuk be mostani múltidéző cikkünkben. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban korábban már megjelent cikkét vettük alapul. 

Forrása elsősorban Székelyné Kőrösi Ilona Kecskeméti évszázadok – Fejezetek a város múltjából című könyve volt, valamint néhány internetes forrás. Illusztrációként Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából válogattunk régi képeslapokat.

Miért pont kecske?

Honnan származik a Kecskemét elnevezés? A wikipédia honlapján a következő áll: egyes nyelvészek szerint Kecskemét a megfejthetetlen eredetű helynevek közé tartozik, míg mások a kecske szót tekintik alapnak, a mét pedig járást, menetet jelent. A kecske mellett szól, hogy a 13. században Szent Miklós püspök – a legrégibb helybéli templomnak – a Barátok templomának védőszentje, a megtérített új híveknek tenyésztésre kecskét ajándékozott. Az egykori történelmi iratok Aegopolisnak, azaz Kecskevárosnak hívták a települést, s a város régi, fatárgyat, állatot megjelölő égetőbélyegzője a Bak csillagkép jegyével egyezett.

A Helvécia település honlapján, melynek kialakulása szorosan kapcsolódik Kecskeméthez, ez olvasható: Kecskemét neve a Kecskemenet és Partoskás régi elnevezésekből származik. Az elnevezés utal a táj sivár jellegére, legelőinek silányságára, hiszen csak „bürgejárásra” volt használható. 

Legendák a múltból

Kecskemét létezését legelőször 1353-ban említik meg írásos források. Ennél azonban régebbről is származnak legendák és régészeti leletek.

A Kecskeméti évszázadok című könyvben több legenda is említve van. Városunk belterülete sokkal kisebb volt. Az árkokon és kapukon kívül csak a 19. század első felében kezdtek el építkezni. A hagyomány szerint elődeink azt tekintették igazi kecskemétinek, aki – a mai nagykörúton belül –, azaz a Kaszap kútján belül született. 

Kaszap táltos legendája

A város történelme során sokan rácsodálkoztak arra, hogyan alakult ki a puszta homokon virágzó mezőváros. Erre adhat magyarázatot a Kaszap táltos legendája. A történet szerint, amikor Árpád Kecskemétet is kijelölte népének lakóhelyéül, sokan zúgolódni kezdtek, hogy olyan homokpusztaságban kell letelepedniük, ahol még ivóvíz sincs. Árpád ekkor fordult tanácsért Kaszap táltoshoz, aki elkérte a fejedelem kardját, és ásni kezdett vele a mai Kaszap utca végénél, a Ceglédi út torkolata körül. A kard nyomán jóízű és bővízű forrás fakadt a homokból. A népi emlékezet úgy tartotta, hogy ezer évig onnan hordták a kecskemétiek az ivóvizet, és még a vízvezeték megépítése után is áll a Kaszap kútja.

Déllő-tó legendája

Egy másik legenda a Déllő-tóhoz fűződik. A mai Gyenes tér helyén egykoron nagy, mocsaras tó állott, melyet a XIX. század elején csapoltatott le Gyenes Mihály mérnök. A Déllő-tó nevet kapta (később Dellő-tó), mely arra utalt, hogy ez volt a legelő jószágok itató- és delelőhelye. A szóhagyomány szerint egyszer, amikor Szent István király seregével letáborozott Kecskeméten, az éjszaka a Déllő-mocsár környékén szúnyogok ezrei keltek szárnyra, pusztulással fenyegették a sereget. Mindenki a királytól várta a segítséget. István a sátrában imádkozott. „Uram a pogányság ellen megyünk… Segíts meg most bennünket!” Imáját követően a szúnyogok milliárdjai visszahullottak a mocsárba, és harcosok békésen nyugovóra térhettek. A hagyomány szerint István elrendelte, hogy a csodás meghallgatás emlékére ezen a helyen templomot építsenek. Ez volt a Homoki kápolna, melyet a város első templomaként tartanak számon.