Szívszorító történet: Naplójában ír érzéseiről a lábát elvesztő fiatal sportember

Az életvidám, jóképű, sportos, mindig mosolygós 20 éves záhonyi fiú gyerekkora óta sportolt, korábban atletizált, kosárlabdázott, kézilabdázott és igazolt futballista az U19-ben. Tavaly felvették a Debreceni Egyetem testnevelés szakára – ahová barátnője is jár – de helyette elment világot látni, dolgozni, pénzt gyűjteni a továbbtanuláshoz.

A bejegyzés szerint a sorsfordító napon Sanci – mint az áramszolgáltató nagyvállalat oszlopos villamoshálózat szerelője – munkatársaival útnak indult Balástyára. Az M5-ös autópályán haladtak több járművel konvojban, amikor – egyelőre ismeretlen körülmények között – belecsapódtak egy kamion hátuljába. Sanci az jobb első ülésen ült, az ő oldalát érintette az ütközés, ami akkora volt, hogy leszakadt a mellette lévő ajtó is.

Semmire nem emlékszik a balesetből

A balesetből Sanci semmire nem emlékszik, azonban végig eszméleténél volt. Ezt már Benkócziné Halasi Helga mesélte – egykori mentőtiszt – aki éppen Székesfehérvárról tartott haza Kecskemétre az autópályán, amikor meglátta az út mellett a roncsokat, és megállt, hátha segítségre van szüksége valakinek. Ekkor a mentők már úton voltak, helikoptert is riasztottak az esethez, de Sanci, mint egyetlen sérült, még a kocsiban volt. Helga amiben tudott segített a helyszínen, és azóta sem engedte el Sanci kezét, a kórházban rendszeresen látogatta, tartja a kapcsolatot vele és szüleivel is minden nap – olvasható a kórház bejegyzésében.

Nem esett kétségbe, amikor meglátta, hogy nincs meg a lába

– Reggel fél 6-kor indultunk Bicskére, ahova fél 10 körül értünk. Felpakoltuk a szerszámokat és kora délután elindultunk Balástyára a szállóba. Már az M5-ös autópályán jártunk, kielőztünk a konvojban néhány kollégát. A következő emlékem az, hogy az intenzív osztályon keltegetnek – kezdte el a történetét mesélni Sanci.

– Felkeltettek, majd megkérdeztem a nővért, hogy kedd van? Mert a baleset hétfőn történt. Akkor tudtam meg, hogy egy hét altatásban voltam, mert súlyos balesetet szenvedtem. A következő pont, hogy éreztem, nagyon fáj a combom közepe. Azt hittem, hogy be van gipszelve, biztos eltört, nem éreztem, hogy nincs ott az egész jobb lábam. Felemeltem a takarót és akkor láttam, hogy itt nem csak sima gipszelésről van szó – emlékezett vissza Sanci, aki jól fogadta a helyzetet, nem esett kétségbe.  

– Néztem magam elé, hogy történhetett, majd a következő pillanatban bejött a barátnőm és a lánytestvérem. Megkérdeztem a barátnőmtől, hogy még így is szeretsz? Nagyon büszkék rám, hogy így fogadtam ezt és nem hátrálok meg. Amikor először állhattam fel, nagy boldogság volt bennem, hogy újra függőlegesben tudok lenni. Voltak fantom fájdalmaim, mintha azt éreztem volna, hogy a vádlim lüktet, ez szerencsére már elmúlt – mesélte Sanci első emlékeit folytatva.

Néhány nap múlva gyógytornász segítségével elkezdett járni, majd egyre többet és többet sétált járókerettel. Végül lemerészkedett a kórház kertjébe is, családja kíséretében.

A baleset drámai részletei

Benkócziné Halasi Helga drámai részleteket elevenített fel a balesetről. – A fején erős vérzést tapasztaltam, a jobb lába nagyon rossz állapotban volt. Az autóban mindenhol üvegszilánk, éles lemez darabok voltak, a jobb oldali ajtó méterekkel korábban leszakadt, mintha össze gyúrták volna az autót, ami egy kamion oldalába, annak kerekei közé fúródott be. Hideg volt, a sok rajta lévő ruha miatt a vénáihoz nehéz volt hozzáférni, a karját ki kellett szabadítani, hogy meg tudjam szúrni, ami az azonnali folyadékbiztosítás miatt volt fontos. A lába a combjánál roncsolódott, láthatóan sok vért vesztett, ezért minél előbb szükségesnek találtam a vénabiztosítást – emlékezett vissza az egykori mentőtiszt. 

Néhány perc múlva a helyszínre érkeztek a mentők, a tűzoltók és a helikopter is. Helga ezt követően is segített mindenben, a felelős szakmai segítséggel közösen. A helyszíni ellátást követően végül az esetkocsi szállította a sérültet Kecskemétre, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház sürgősségi traumatológiájára.

Annyira roncsolódott az artéria, hogy nem lehetett megmenteni a lábát

Dr. Kerekes Lajos, a Sürgősségi Baleseti Ambulancia részlegvezető főorvosa látta el a beérkező fiatalt, akit az érkezést követően altattak, és megműtöttek. – A CT alapján kiderült, hogy artériás elzáródása van. Egy érsebész kolléga segítségével már indultunk is vele a műtőbe, ahol természetesen az elsődleges cél a végtag megmentése volt – tudtuk meg a kezelőorvostól.

– A feltárást követően a műtőben látható volt, hogy bár ép, de elzáródott az artériája, melyet az érsebész kolléga rekonstruált. Ezt követően a nyílt combtörést elláttuk külső rögzítővel. Sajnos már műtét közben észleltük, hogy az artéria nem működik megfelelően, vénás visszaáramlás nem volt a végtagban, annyira roncsolódott. Ekkor már sejtettük, hogy baj lesz, de mindent feltettünk egy lapra, hogy megmaradhasson a végtag – mesélte dr. Kerekes Lajos a műtőben töltött kritikus perceket.

Másnap reggel azonban az életmentést előtérbe helyezve az orvosoknak döntést kellett hozniuk. Több szakma képviselője ült össze, traumatológus, érsebész és intenzív terápiás szakemberek, hogy mérlegeljék a helyzetet. Ekkor már Sanci szülei is megérkeztek a kecskeméti kórházba, akik életük legrémesebb óráit élték meg.

Sanci életének megmentése érdekében végül amputálni kellett a jobb lábát. Sebgyógyulási zavarok miatt az amputációt követően még hét műtéten esett át, mire véglegesen bezárhatták a csonkot.

Barátokra talált segítőiben

– Nincsenek rá szavak, hogy itt mennyire kedvesek az emberek, nővérek is, az orvosom is. Ha felépülök, vissza szeretnék majd jönni mindezt megköszönni. Egész jól haladok, nagy bennem az akarás – mondja Sanci elszántan. – A naplómba már több mint tíz oldalt írtam. Amikor úgy érzem, hogy sok mindent tudnék mesélni, akkor írok bele. Érzések, itteni történések. Például én kértem elnézést a szüleimtől magamhoz térésemet követően, pedig nem is én hibáztam. Bele sem merek gondolni, hogy mit érezhettek akkor – mondta a fiú.

– Nemcsak Sancival, a szüleivel is összebarátkoztam, sokszor beszélünk. Hosszú és nehéz út vár rá, de fiatal, életrevaló fiú, megfelelő családi háttérrel, támogatással. Sok-sok küzdelemmel hiszem, hogy újra tudja tervezni az életét és sokunknak példa lehet, erőt és motivációt ad azoknak is, akik hasonló tragédián mennek keresztül – mondta Benkócziné Halasi Helga, Sanci őrangyala. – Ígéretet tettem anno magamnak és most neki is, hogy nem fogom elengedni a kezét, mert egyszerűen nem tehetem, ez a küldetésem. Biztos vagyok benne, hogy akkor, abban a pillanatban nekem ott kellett lennem – folytatta  Benkócziné Halasi Helga.

Sanci egyik példaképe most Hervát Attila, aki egy siklóernyős balesetben elvesztette egyik lábát, és azóta is teljes életet él, szörfözik, snowboardozik művégtaggal.

Pozitívan látja jövőjét

– Abszolút pozitívan gondolok a jövőre, minden célom az, hogy felépüljek. Bízom benne, hogy a lehető legjobb protézist kaphatom, ez a csonktól függ. Már annak is örülni fogok, ha tudok sétálni mankó nélkül, de az extrém művégtag még jobb lenne. Hallottam olyat is, hogy az izomba egy processzort építenek és azzal lehet mozgatni a térdet, lábfejet. Egy biztos, szeretnék még hegyet mászni – mondta a fiatalember, aki 46 nap után végül hazamehetett családjához. Néhány hét múlva pedig megkezdődik a rehabilitációja Budapesten, az Országos Rehabilitációs Intézetben. Története az orvosokat, nővéreket is megérintette, barátként köszöntek el tőle, engedték haza otthonába néhány napja – olvasható a kórház beszámolójában.