Nagy Ágnes: A szakszerűtlen metszés nagyon sokat árthat a fáknak

− Természetesnek vesszük, hogy a városban körülöttünk és velünk fák élnek. Növények, amik értünk vannak, bennünket szolgálnak, így aztán tehetünk velük, amit csak akarunk, ami nekünk jó. És, hogy nekik mi jó, az nem kérdés. A városi fák, amolyan utcakölykök. Otthontalanok, sehova nem tartozók, éhezve-szomjazva tengődnek egy számukra kietlen betonsivatagban. Mert a fa az erdőben van otthon. Tápanyagban gazdag, porhanyós, nedves talajban, párás erdei klímában, az idősebbek fák védelmében – fogalmazta meg Nagy Ágnes. 

Mint a főkertész mondta, a városi fák innen kiszakítva, gyakran egy faiskola „nevelésétől” ezer sebet szerezve, magányosan segítő társak nélkül indulnak neki az életnek. − Mert ők értünk vannak. És valóban, a természet a maga teljességében az életet szolgálja, az emberét is, mert az ő élete is a természet része. Nem természetes tehát, hogy a fák „embertelen”, azaz fátlan körülmények között élnek. A városban ránk vannak bízva. Felelősségünk, hogy gondoskodjunk róluk, őrizzük, védjük és gondozzuk – azaz ápoljuk – őket. Jó talajt biztosítsunk az életükhöz, tápanyagot és vizet juttassunk számukra és szabad életteret biztosítsunk részükre, hogy növekedhessenek. Egy gyors számvetéssel ráeszmélhetünk, hogy a városban mindebből szinte semmit nem élveznek. Sajnos már ez is szomorú tény, de akkor válik igazán sokkolóvá, amikor ezeket az értünk is küzdő fákat testi épségükben is sértjük − hangsúlyozta Nagy Ágnes. 

A metszésnek vannak aranyszabályai 

A szakember elmondta, a fa koronájához csak nagyon megalapozott és indokolt céllal, körültekintően és kíméletes módon szabad hozzányúlni. Elterjedt szóhasználattal metsszük és csonkoljuk őket, hogy elérjük a céljainkat. Muszáj lenne megtanulnunk egy sokkal jobb „modort”: a faápolást. Ezzel a hozzáállással csonkolni tilos, és metszeni is csak segítő szándékkal szabad. 

A metszésnek pedig vannak aranyszabályai. 

 Egy helyesen elvégzett metszést avatatlan szem nem is mindig vesz észre. Lombozatot azért eltávolítani, mert a lehulló levél „szemetel”, rendkívül szűk látókörű és kifejezetten káros tevékenység. A metszés idejére nincs kőbe vésett szabály, de vannak olyan – a fakadás előtt – erős nedvkeringéssel induló fák, amelyeket tél végén kora tavasszal tilos metszeni, mivel a kisebb-nagyobb nyílt metszési felületek akár a fa pusztulását is okozhatják. Ilyen például az eperfa vagy a diófa, őket a vegetációs idő vége felé – amikor már kezd leállni az erős nedvkeringés – általában szeptemberben metszhetjük meg.

Az ápolt fák jelenthetik az élhető jövő környezeti feltételeit

− Kiskunfélegyházán az utóbbi években mind jobban törekszünk arra, hogy a fákat ápolásban részesítsük és jobb életkörülményekhez juttassuk őket. Sok mindent mi is menet közben tanulunk meg. Ezeknek az éveknek a tapasztalatával elmondható, hogy a növények, így a fák semmilyen része nem „szemét”, még csak nem is zöldhulladék, mivel minden növényi résznek fontos szerepe van a természet folyamataiban − mondta Nagy Ágnes.

Tudományos kísérletek, megfigyelések nyomán szakemberek mind határozottabban hangoztatják, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban az egyik legerősebb eszközünk maga a természet lesz. − A külterületi tájban meghagyott, védett vagy létrehozott vizes élőhelyek és természetes erdők, a lakott településeken belül pedig az egészséges, ápolt fák jelenthetik az élhető jövő környezeti feltételeit. Ennek reménységében fontos, hogy a természet irányában alázatos hozzáállással hagyjuk és segítsük élni a városi fákat – összegezte a főkertész.