Új fajokat is felfedeztek a Fülöpházi-homokbuckákon tavaly

A Soproni Egyetem oktatójának vezetésével egy kutatókból álló csapat a fülöpházi homokbuckák száraz homoki gyepein ugróvillás (Collembola) fajokat keresett, mikor megakadt a szemük egy narancssárgás példányon. Alapos vizsgálat után kiderült, hogy a tudományra nézve új fajról van szó, melyet sokáig egy másik, korábban leírt fajjal (Entomobrya nigriventris) azonosítottak, amely szintén jellegzetes ugróvillása a kiskunsági száraz homoki gyepeknek. Az új faj az Entomobrya arenaria nevet kapta, melyből nyolc példányt gyűjtöttek, egy nőstényt és hét hímet.

Az ízeltlábúak osztályába tartozó ugróvillások a legősibb szárazföldi állatok közé tartoznak, testfelépítésük lényegében nem változott az elmúlt 400 millió évben. A rovarokhoz hasonlóan hat lábuk van, ám szárnyuk nincs, szájszervük pedig belső elrendeződésű. Nevüket a negyedik potrohszelvényen eredő jellegzetes mozgásszervükről, az ugróvilláról kapták. Nyugalmi állapotban az ugróvilla a potroh alá van hajlítva, mozgáskor erőteljesen hátracsapva az állat felfele pattan. 

Ezek az apró, 1 milliméternél alig nagyobb élőlények tömegesen fordulnak elő a talajban és korhadó növényi részek között. Néhány fajuk élőhelye a vízfelszín, ahol az év minden szakában találkozhatunk velük. Nagy szerepük van a szervesanyag-lebontásban és a talajképződésben. Egy részük bomló szerves anyagokkal táplálkozik, ami felgyorsítja a bomlási folyamatot, míg más fajaik pedig ragadozók, náluk is kisebb talajmikrobákra vadásznak – olvasható knp.hu beszámolójában, ahol arról is írtak, hogy mindeközben egy másik, mikológusokból álló kutatócsapat is dolgozott a Fülöpházi-buckavidéken. 

A vártnál is változatosabb a gombák világa

A pannon homoki gyepeknek ugyanis nemcsak a növény- és állatvilága egyedi, de számos ritka gombát is találni itt. A Kárpát-medence szélsőséges éghajlati viszonyai különösen kedvező élőhelyi feltételeket biztosítanak a zárt termőtestű pöfetegeknek.

Kutatásuk során az ELTE Biológiai Intézet Növényszervezettani Tanszékének Mikológiai Kutatócsoportjából több munkatárs, valamint a Magyar Mikológiai Társaság egyes tagjai végül közösen arra jutottak, hogy még annál is sokkal változatosabb a zárt termőtestű gombák világa, mint azt előzetesen remélni lehetett. A svéd és spanyol szakemberekkel kiegészült mikológus csapat főként a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi homokbuckáin végezte a terepi gyűjtéseket.

A homokvidéken számos csillaggomba, valódi pöfeteg, csészéspöfeteg és nyelespöfeteg található. Európában eddig 30, morfogenetikailag is jól tisztázott nyelespöfeteg fajt ismertek (ezek nagy része előfordul Magyarországon is), de az utóbbi időszak gyűjtéseiből több új faj is előkerült.

Az egyik faj tulajdonképpen most végre „csak” nevet kapott. A védett bocskoros nyelespöfeteg tudományos névkálvária után végül a Tulostoma dunense nevet kapta, ami arra utal, hogy a nyílt homokbuckákat kedveli.

Európa (és talán a világ) legkisebb nyelespöfetegfaja, amely szintén csak nálunk él, a Tulostoma hungaricum nevet kapta, maximum fél centiméteres fejével gyakorlatilag észrevétlenül megbújik a homokban.

Megtalálták az egyetlen ismert illatos fajt

Egyik nyelespöfeteg fajnak sincs határozott szaga – legalábbis eddig így hitték. Aztán amikor a kutatók az egyik terepbejárás után kinyitották a gyűjtődobozukat, intenzív, édeskés virágillat csapta meg az orrukat. Kiderült, az egyik nyelespöfeteg illatos, méghozzá az egyetlen illatos faj a világszerte eddig ismert 150 közül. A virágillatú gomba a Tulostoma sacchariolens nevet kapta, amivel többek között az édesszagú fakógombával került névrokonságba.

Könyv- és filmsorozat rémisztő szereplőjéről kapta a nevét

A negyedik új faj a Dűne című könyv- és filmsorozat homokférgéről kapta a nevét. Egy kutatónak feltűnt ugyanis, hogy az egyik újonnan felfedezett nyelespöfeteg szakasztott úgy néz ki. A Tulostoma shaihuludii homokbuckán él, és elgörbült tönkjével pont úgy tör felszínre, mint a filmvásznon az Arrakis bolygó homokférge, a Shai-Hulud. A hasonlóságon kívül még egyvalami indokolta az elnevezést: a fajt felfedező kutatók remélik, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a homokdűnék nagyon is létező, de a homokféregnél kevésbé ismert lakóira, a pöfetegfélékre.