Gyémántdiplomát vett át a 94 éves, nyugállományú harckocsi ezred parancsnok

A harckocsizó tisztek doyenje közel 60 éve végzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. A szép és változatos katonatiszti pályát befutó Sántha Béla szakmai életútja azért is különleges, mert az egykori Magyar Néphadseregen belül leghosszabb ideig, folyamatosan 12 éven át volt ezredparancsnok. Ezt a beosztást mindvégig Kalocsán töltötte be. 

– Nem panaszkodhatok, életem során egyszer volt vakbélműtétem, kétszer sérvműtétem, ennyi az egész. Szerencsére más különösebb egészségügyi problémám nem volt és nincs. Fizikailag is jól érzem magam, amihez biztosan hozzájárul, hogy fiatalabb koromban sportoltam, atlétizáltam, ami szerintem megalapozta, hogy még mindig vidáman sétálok, és ha csak tehetem, elmegyek az ezred hagyományait őrző baráti kör találkozóira – mesélte Sántha Béla a napokban tett látogatásunk alkalmával.

Béla bácsira – akit már nyugállományba vonulása utáni első éveiben így szólítottak –, így emlékezett egy korábbi beosztottja: „ízig-vérig példás katona, parancsnok volt, az írott és íratlan katonai regulák, szabályzatok között is megtalálta azt a mozgásteret, hangnemet, amire a parancsnoksága alá tartozó gyakran több mint ezer ember, sorkatonától a főtisztig hálával és megbecsüléssel emlékszik.”

A kalocsai ezred történetéről írta Végh Ferenc vezérezredes: a Magyar Néphadsereg 24. Harckocsi Ezred a Magyar Néphadsereg harckocsi ezrede volt. 1987-ben jogutód nélkül felszámolták.  Az ezred jogelődje a MN 24. Önálló Nehéz Harckocsi Rohamlöveg Ezred a HM Páncélos Parancsnokság alárendeltségében 1950. november 1-vel alakult meg Kalocsa helyőrségben.1954-ben az ezred megnevezése 24. Harckocsi Ezredre változott és a kecskeméti 5. gépkocsizó lövészhadosztály parancsnoksága alá került. Az 1956-os forradalom utáni konszolidációval alárendeltsége újra megváltozott. A kiskunfélegyházi 7. gépkocsizó lövészhadosztály közvetlen alakulata lett egészen 1987-ig.