Együtt emlékeztek meg a donorokról a hozzátartozók és a szervátültetettek Félegyházán – galériával

A megemlékezéssel egybekötött szakmai fórum Csikósné Kis Irma, a Szervdonor Családokért Alapítvány alapítójának kezdeményezésére valósult meg. Az eseményen elmondta, fiuk 12 évvel ezelőtt szerveivel három embernek adott esélyt egy új és jobb minőségű életre. Abban bízik, hogy az ismert donorok emlékműve állomás lehet az érintett családok számára a lelki gyógyulás hosszú és fájdalmas útján és, ahol szervátültetettek, valamint donor családok együtt fejezhetik ki hálájukat. Elmondta, a felavatáskor 2018-ban négy donor neve került fel az emlékműre, ma már 16 név olvasható rajta.

A szervátültetettek nevében Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, több mint 28 éve él beültetett vesével és nagyon hálás annak az ismeretlennek, akinek segítségével most itt állhat. Hangsúlyozta, igyekszik úgy élni, hogy meghálálja az ajándékba kapott életet. Felidézte az is, amikor megtudta, hogy új vesét kap kettős érzés járta át. Egyfelől boldog volt az új esély kapujában, de azt is tudta, hogy valaki meghalt.

– Tudtam, hogy a donor halála és az én műtétem között nincs ok-okozati viszony. Tehát nem azért halt meg, hogy én élhessek. Meghalt és én élhetek. Ezt a tényt azonban nagyon nehéz helyre tenni magunkban. Ezért is tartom fontosnak a szervátültetettek és a donor hozzátartozók között kibontakozó kapcsolatot, amiben nagyon fontos szerepe van a félegyházi Csikós családnak – hangsúlyozta Berente Judit.

Arról is beszélt, hogy mindig szerette volna megismerni a donorja családját, de félt a reakcióktól. Felidézte, hogy 1997-ben részt vette Sidey-ben a szervátültetettek világjátékán, ahol a donorcsaládok adták át a díjakat a sportolóknak.

– Látszott, hogy számukra örömet okoz, hogy ott lehetnek velünk. Amikor hazajöttem éreztem, hogy nálunk hatalmas szakadék van a két fél között. Hiszen mi kapunk egy új lehetőséget, de ki törődik a donorcsaládokkal? 2001-ben állítottunk egy kopjafát a Fiumei úti temetőben, ahol leróhatjuk a hálánkat a donorok előtt. Ez az emlékhely volt az, amely összehozott bennünket a Csikós családdal, akik szintén keresték a kapcsolatot a transzplantáltakkal. Egy nagyon szép együttműködés kezdete volt, amikor végre Irmáék által arcot öltöttek azok az emberek, akiknek mi az életünket köszönhetjük. Ez kapcsolat azóta is tart és egyre több közös programunk van – összegezte Berente Judit.

A szakmai fórumon szó volt a szervadományozási folyamatról is. Elhangzott, hogy hazánkban a vélelmezett beleegyezés elve van érvényben. Tehát, ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy a szerveit agyhalál esetén transzplantációs célokra felhasználhatják, akkor vélelmezik az illető beleegyezését (kivéve kiskorú esetében) és a szerkivétel elvégezhető. A szakemberek arra hívják a figyelmet, hogy fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy sokkal gördülékenyebb lehet a szervdonáció, ha még életünkben döntést hozunk saját szerveink halálunk utáni adományozásáról. A döntés meghozatala személyes felelősségünk, amellyel halálunk esetén gyászoló szeretteink terhét is megkönnyítjük.

Dr. Domján Mihály szakpszichológus, családterapeuta arról számolt be, hogy vezetésével 2019 óta csoportfoglalkozás működik a városi könyvtárban –és ma már online formában is – melynek keretében a donor hozzátartozó családtagok közösen élhetik meg a gyász különböző fázisait, elmondhatják fájdalmukat, de az apró örömöket is megoszthatják egymással, ezzel is támaszt nyújtva hasonló sorsú embertársaiknak. A csoportfoglalkozáshoz transzplantáltak is csatlakoztak, így a közös beszélgetések és meghallgatások során szép lassan lebontják a két csoport között húzódó falat.