Megalakult a Fülöpszállásról elszármazottak fóruma

A fülöpszállási kötődésű Székely Gábor gyermekkora óta gyűjti a település történetéhez köthető régi használati tárgyakat, fotókat, írásos emlékeket. Az anyagot a Felső-Kiskunsági Emlékek Házában őrzik. A gyűjtemény legértékesebb alkotóelemei a tárgyi népi kultúra relikviái mellett, a község levéltára. A helytörténész tíz iratfolyóméter anyag birtokosa, az első írásos emlék az 1500-es évekből való.

– Életem első helytörténeti és néprajzi témájú kiállítását a fülöpszállási iskola tantermében rendeztem be 1960-ban. Lényegében innentől fogva gyűjtöm a településhez kapcsolódó emlékeket. A tárgyi emlékek sora a paleogén fosszíliáktól kezdődik, az irodalmi és történelmi tárgyú leletek, tanulmányok sokasága helyhiány miatt egyelőre még nem kerülhetett közszemlére – mondta el hírportálunk érdeklődésére a magángyűjtő.

Székely Gábor nemcsak tárolja, hanem fel is dolgozza a rendelkezésre álló dokumentumokat. Tíz könyv és számos tanulmány, újságcikk került ki ez idáig a keze alól. Több olyan történetet tett közzé, ami nemcsak a szakemberek, hanem a hétköznapi olvasók számára is csemegét jelentenek. A magángyűjtő Fülöpszállás múltjának további feltárása érdekében hívta életre idén a településről elszármazottak fórumát, közéleti személyiségek, neves szakemberek bevonásával. A társaság jelenleg huszonöt tagot számlál.

– Legfőbb célunk a kapcsolattartás, a közös emlékek felelevenítése mellett szülőfalunk múltjának felkutatása, közkincsé tétele írott formában. Munkánkat néhány fülöpszállási család is segíti, famíliájuk emlékeit ránk bízzák megőrzésre, hogy azok megmaradjanak az utókor számára. Szívünkön viseljük szülőhelyünk boldogulását, egyik tagunk közbenjárásának köszönhetően lehetőség nyílik a második világháború közel hatvan hősi halottja sírjának exumálására, közös nyughelybe helyezésére. Ugyancsak ezen tagtársunk két esztendővel ezelőtt 1,8 millió forintot szerzett az I. világháborús katonasírok restaurálására a református egyháznak. Másikuk egy XIX. századi kéziratos kötettel rukkolt elő. Az ebben megtalálható „Fülöpszállási ballada” című vers irdalom történeti és helytörténeti jelentőséggel bír. Akad közöttünk olyan is, aki szülei üresen álló házát ajánlotta fel a helytörténeti gyűjtemény számára, mások munkájukkal, vagy anyagi hozzájárulásukkal segítik a tevékenységünket – sorolta a Fülöpszállásról elszármazottak fórumának vezetője.

Székely Gábor gyűjteményében számos, a falu múltját örző, értékes tárgy és írásos emlék megtalálható. A település 1826-ban kelt, mezővárossá nyilvánításának eredeti dokumentuma, kéziratos oklevelek az 1600-es évektől kezdődően, 19. századi városházi jegyzőkönyvek, húsz híres fülöpszállási származású személy hagyatéka. Mindezen túl családi levéltárak, fényképek, bútorok, népi relikviák, kiadatlan könyvek kéziratai sorakoznak a polcokon, vagy pihennek a Felső-Kiskunsági Emlékek Házának raktárában.

 – hangsúlyozta Székely Gábor.

Fülöpszállás a legősibb kiskun települések egyike, közel 900 éves múltra tekinthet vissza. A falut a kunok betelepülésének időszakában Buzgánszállásnak nevezték. Mai nevét IV. László király uralkodása idején kapta. A négy északi kunkapitányság közül az egyik legjelentősebb volt a fülöpszállási. A török dúlás után ismét rendszeresen megjelenik a település neve Filepszállás néven. A 18. század közepéig Fülöpszállás volt az egyik legnépesebb kun község, amely a többihez hasonlóan 1745-ben megváltotta magát. A Rákóczi-szabadságharc idején a község lakossága szétszóródott még a templomot is felégették a rácok. Amikor helyreállt az ország nyugalma a fülöpszállásiak is visszatértek községükbe. A település a 19. században élte fénykorát és 1826 és 1876 között mezővárosi rangja volt. A második világháború utáni időszakban a település jellegét tekintve teljesen mezőgazdaságira váltott, lakosság száma jelentősen lecsökkent. A községnek ma kétezer kétszáz lakosa van. Az utóbbi tíz esztendőben Fülöpszállás dinamikusan fejlődik.