Felültünk az utolsó vonatok egyikére az augusztustól megszűnő Lakitelek–Kunszentmárton vonalon – galériával, videóval

Kezdjük az elején. Az utazásom tervezésekor böngészni kezdtem az időpontokat. Azt gondoltam, választok egy számomra megfelelő napszakot az utazásra, de hamar rá kellett jönnöm, hogy Lakitelekről Kunszentmártonra csupán két közvetlen, azaz átszállás nélküli vonatjárat indul, mégpedig délután fél négykor és fél hatkor. Nem baj, gondoltam, legalább nem lesz olyan meleg. Így is volt, szóval az utazásom már jól kezdődött.   

Először jártam a lakiteleki vasútállomáson. Amikor megérkeztem, idilli csend volt, csak a szomszéd épületből szűrődtek át hangok. Rajtam kívül nem várt senki sem az érkező vonatra, csak pár perc múlva jött két ember. Az állomáson egyébként meglepetésként egy vasúttörténeti kiállítás várja az utazóközönséget, melyen aranyos gyermekrajzok illusztrálják a nagy kedvenc zakatoló járműveket. 

Míg megtekintettem a képeket és olvasgattam kicsit a régi idők vonatközlekedéséről, meg is érkezett a vonat. S egyszer csak, mintha más világba csöppentem volna. Legalább tíz ember állt a vonat mellett. Ami pedig még jobban meglepett, hogy szinte mindenki fényképezett vagy videó-felvételt készített. Igen! Azért jöttek az utasok még a fővárosból is, hogy ők is utazzanak ezen az egyébként gyönyörű útszakaszon, mielőtt leállítják a vonatjáratot és autóbusszal pótolják azt. 

A vonaton nosztalgikus hangulat ragadott magával, ezt talán nem is kell magyaráznom. Kedves kalauz köszöntött, tőle tudtam jegyet váltani a járatra, ugyanis a lakiteleki állomáson nem volt pénztár.  

A lassan kattogó vonathang szinte zenei aláfestésként működött közre, amikor kitekintettem az ablakon. Tipikus alföldi tájat láttam: békésen legelésző állatok, gazdag állat- és növényvilág fogadott. Néhol rendezett, másutt roskadozó tanyák bukkantak föl. Némelyik helyen úgy tűnt, hogy csak a vonat nem állt meg, az idő viszont annál is inkább. Gazdag és bőséges termésből is sokat láttam – ennek biztosan örülnek a környékbeli gazdák. 

Ahogy elmerültem a táj szépségében, megszólított egy ember, akit hamar körülvettek a vonatozást kedvelő fényképező utasok. A csépai származású nyugdíjas vasutas egy rögtönzött vasúttörténeti előadást tartott nekünk a bezárásra ítélt vonalról.  Elmondta, hogy 71 évvel ezelőtt indult el ennek a vonalnak a pályafutása. Két állomás készült el akkor – Csépa és Tiszaug – és két megálló-rakodóhely: Tiszasas és Szelevény. Itt régen ugyanis sok mezőgazdasági terményt szállítottak, ugyanakkor elég sok sódervonat is közlekedett errefelé – mondta. 

A vasutas arról is beszélt, hogy ez a vonal azon kívül, hogy ennek a pár falunak kiszolgálta a forgalmi igényeit, elég komoly hadi jelentőséggel bírt. Például a szolnoki Tisza-híd és a fővárosi hidak megsérülése esetén ez helyettesítő útként szerepelt a dunaföldvári híddal együtt.  

Egyébként amíg nem épült meg a közúti híd Lakitelek és Tiszaug között, addig a tiszaugi vasúti Tisza-híd közúti és vasúti hídként is funkcionált – magyarázta a nyugdíjas vasutas. 

Közbeszóltak az utasok is, akik szomorúan állapították meg, hogy a vonalon való forgalom az időpontok hiánya miatt olyan csekély. Vagyis azt mondták, ha nemcsak délután indulna vonat Lakitelekről Kunszentmártonra, valószínűleg több utas választaná ezt a közlekedési módot. Persze abban is egyetértett mindenki, hogy a mai ember nagyon elkényelmesedett, és sokukat még az sem érdekli, hogy melyik a környezettudatosabb megoldás az utazási módok közül. A mai ember gyorsan akar odaérni mindenhová, méghozzá úgy, hogy nem is találkozik más emberekkel. Ezért kész többet is fizetni, inkább autóval utazik és nem a 40 kilométer/órás sebességgel közlekedő kis pirossal. 

Tény az is, hogy a két délutáni vonatjárat mellett 16 autóbuszjárat biztosítja most is az eljutást a két település között, ráadásul míg a 40 kilométer/órás sebességgel zötykölődő diesel motorvonat 52 perc alatt teljesíti a távot, sokszor szinte üresen, addig a buszok menetideje csupán 35 perc.  

Úgy néz ki, a Lakitelek és Kunszentmárton között egykor virágzó vasúti közlekedés ma már sajnos hanyatlani látszik. Kereshetjük az okokat, de azt hiszem, jobb, ha mindenki a saját háza táján néz először körül. Tegye fel magának mindenki a kérdést: mikor vonatozott legutóbb?

Egyszer már bezárásra ítélték a Lakitelek–Kunszentmárton vasútvonalat 

Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció ezt a vonalat is a megszüntetendő kategóriába sorolta annó, később mégis a megmaradás mellett döntöttek. A Lakitelek–Kunszentmárton szakasz ekkor csak 16 éves volt. Most, augusztus 1-jétől a 71 éves szakaszt további intézkedésig bezárják. A MÁV pótlóbuszokkal biztosítja az útvonalon a közlekedést.

A cikkben szereplő videó megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.