Ikertalálkozót tartottak Baján – galériával

Ignácz Barbara, az öt éves Német Róbert és Német Bálint édesanyja hírportálunknak elmondta, hogy eleinte nehezen viselte az ikreket, váratlanul érkeztek és nagyon megterhelőnek érezte a feladatot, de most már nagyon jó érzés, igazi boldogság.

– Most érzem azt, hogy nagyon jó. A fiúk sokat játszanak egymással, sokat segítenek, amit az egyik nem, azt a másik igen, nagyon jól kiegészítik egymást. Mindig húzzák előre egymást. Ha az egyik valamiben kicsit jobb, mindig arra ösztönzi a testvérét, hogy jobb legyen. Mi külön csoportba adtuk őket az oviba, ez nagyon jó hatással volt a személyiségükre. Előtte mindketten egymással akartak lenni, csak egymással játszani, foglalkozni. Most kinyíltak, mindkettőnek megmutatkoztak az erősségei, de gyengeségei is. Jó hogy ilyenkor még tudjuk korrigálni, nem majd iskolában derül ki, hogy a gyerek csak a testvérére támaszkodva tud valamit megcsinálni – fogalmazott Ignácz Barbara.

Elmondta, arra törekszik, hogy önállóan állják meg a helyüket az ikrek, de mindig tudatosak legyenek afelől, hogy ott vannak egymásnak. A két ikerfiú két különböző egyéniség, amíg az egyik gyengébb fizikumú, a másik erősebb, egyik sportos, másik utálja a testnevelést. Tűz és víz a két gyerek, hangoztatta az édesanya, aki nagyon szeretné, hogy a két fiú majd olyan pályát válasszon magának a jövőben, amit ő szeret, amit ő saját maga akar és nem a testvére.

Kerekes Vilmos és Kerekes Zsolt szerint, jó érzés, hogy van egy ikertestvérük. Néha megérzik ha a másikkal történik valami szokatlan. Volt olyan, hogy egyikőjük karambolozott, a másik pedig éjszaka felriadt álmában.

– Mindig jó, hogy van valaki akivel mindent meg lehet beszélni. Igaz, hogy van egy nővérünk is, de ettől függetlenül valahogy mi sokkal jobban össze tudunk hangolódni több mindenben. Igaz, hogy én már nem Baján élek, de attól függetlenül bármikor, bármit, és azonnal reagálunk egymás dolgaira – mondta Kerekes Vilmos. Hozzátette, hogy néha megérzik, ha a testvérrel történik valami. Az iskolai csínyekről kiderült, hogy ők nem cserélhettek helyet feleléskor, az iskolai köpenyre rá kellett varrni a monogramjukat, a tanárok kérésére.

Hozzátették, hogy az élet bármilyen területén, esetleg idegen helyen is mindig volt egy ismerős arc mellettük, ez minden helyzetben megkönnyítette a beilleszkedést. Az ismerősök, barátok száma sokkal könnyebben bővül egy ikerpárnak, hiszen nem csak a saját, hanem a testvér ismerősei is ráköszönnek, később pedig már barátként üdvözlik egymást. Többször előfordult az is, hogy csak az ikertestvérükre gondoltak és már csörgött is a telefonjuk.