Emlékünnepet tartottak a bajai Mindszenty-szobornál – galériával

A Szent Balázs Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulói és óvodásai ünnepi műsort mutattak be. A rendezvényen elhangzott Sillye Jenő Mit sem aggódom című éneke, valamint tanulságos történeteket hallhattak a jelenlévők Mindszenty József életéből.  Az eseményen Zsigó Róbert, Baja és térsége országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. Kiemelte: hosszú út vezetett odáig, szilárd meggyőződésre és összefogásra volt szükség ahhoz, hogy a szobor formát kaphasson, és meglelhesse méltó helyét. Köszönetet mondott mindenkinek, aki akkor segítségére volt ebben a munkában, valamint azoknak is, akik a mindennapokban gondozzák a szobor környékét.

– Köszönet a friss virágokért, az imákért. Abban az esztendőben, 2013-ban térségünk és az egész ország egy természeti csapással, az évszázad dunai árvízével küzdött. 

De az összefogás akkor is segített. Úgy alakult, hogy nem mondhatjuk éppen gondtalannak az azóta eltelt éveket sem. A világ, és benne Európa folyamatos kihívásokkal küzd, koronavírussal, háborúval, gazdasági nehézségekkel. Mégis – talán lelki alkatunkból adódik így – itt, hazánk déli részén, a Bácskában igyekszünk megőrizni valamit derűnkből és bizakodásunkból is. Mindehhez az kell, hogy tisztában legyünk múltunkkal, és világosan lássuk: a sorscsapások ellenére idáig is kitartottunk, bármilyen akadályokat gördített utunkba a történelem. Ezt, vagyis a kihívásokkal szembeni helytállást, és a rendíthetetlen hit példáját hordozza Mindszenty József hercegprímás életútja, és erről tesz tanúbizonyságot az őt ábrázoló szobor is – fogalmazott a honatya.

Emlékeztette a jelenlévőket Mindszenty József életére, akit ereje teljében folyamatosan diktatúrák fenyegették. Féltek tőle a nyilasok, tehát bántani akarták, és rettegtek tőle a kommunisták is, akik legszívesebben eltüntették volna a föld színéről.

– Mintha az önkényuralmak azoktól az emberektől tartanának leginkább, akik meggyőződését nem tudják kényük-kedvük szerint hajlítani – főleg a saját javukra. Amikor a nyilasok arra akarták kényszeríteni a bíborost, hogy esküdjön fel rájuk, Mindszenty inkább a börtönt választotta – sorolta Zsigó Róbert.

Mindszenty szabadulása után nem sokkal, 1948 júniusában Bajára látogatott a „Mária-napok” alkalmából, hogy a Szűzanya áldását kérje hazánkra.

– hangsúlyozta beszédében Zsigó Róbert. Hozzátette, hogy Mindszenty áldozatos munkáját azonban csak rövid ideig folytathatta, mivel a kommunista hatalomátvételt követően az erkölcs emberei megint gyanússá váltak. Az elsők között fogták el az új rendszer új pribékjei. A hamis vádak azonban csak az 1956-os forradalomig, a magyarok szabadságszeretetének legfontosabb megnyilatkozásáig tudták börtönben tartani. Nehéz sorsát a forradalom bukása után is méltósággal viselte, és igyekezett a magyar nép, a nemzet lelkiismeretévé válni.

Végül a honatya emlékeztetett Bábel Balázs érsek szavaira, aki Mindszentyról így szólt: ő a katolikus egyház állócsillaga.

Ilyen jelzőfény számunkra Mindszenty József hercegprímás. Élete az emberek és a haza szolgálatáról szólt, és arról, hogy a hit és a szeretet ereje győzedelmeskedhet a gyarlóság és a kegyetlenség felett. Erre emlékeztet bennünket az őt mintázó szobor is, immár 10 esztendeje – fogalmazott Zsigó Róbert.

Végezetül a hercegprímás szavaival búcsúzott. Mindszenty József ezt írta, amikor az emberi természet alapvetéseiről értekezett: „Katolikus hitünk táplálja magyar hazaszeretetünket, mert arra tanít, hogy a hazaszeretet Istentől belénk oltott, és Krisztustól megszentelt érzés.”

A megemlékezésen koszorúkat, mécsesek helyeztek el Mindszenty József szobránál, majd következett az érseki szentmise a Szent József-templomban.