Emléktáblát avattak a kunszállási óvodaalapító tiszteletére – galériával

– Papp Róza életének részletei kevéssé voltak ismertek, de dr. Juhos Imre atya, kunszállási plébános és Varga Zoltán történész kutatómunkájának köszönhetően sok részlet napvilágra került az óvodaalapító életéről – mondta az emléktábla avató ünnepségének nyitányán Horváthné Gellért Emőke Anna óvodavezető, a táblaállítás ötletadója és kezdeményezője. Az emléktáblát Bertus Henrik adományozta az óvodának, melyet az óvoda, a Kármel-hegyi Boldogasszony Római Katolikus Plébánia és az önkormányzat közösen állított.

Almási Roland Márk polgármester köszöntőjében megemlékezett Papp Rózáról és életművéről. Elmondta, hogy akik kisgyermekekkel foglalkoznak, különösen szerencsések, hiszen alkotómunkájuk révén a jelenben nevelik  a jövő számára a következő generációt. – Ez egy láthatatlan, mégis maradandó tevékenység. A közösség számára rendkívül fontosak a példaképek, akik életútjukkal, személyiségükkel, világlátásukkal példaként szolgálnak emberöltőkön át. Papp Róza saját érdekeit háttérbe szorítva a közösségért dolgozott földi életében. Arra az óvónőre, aki tanított értékekről, kultúráról, erkölcsről. Minderről, mely egy egészséges társadalom alapfeltétele. E szemlélet nélkül az óvoda épülete csupán egy lenne a sok közül. A benne folyó tevékenység és szellemiség teszi azzá, ami – mondta a polgármester és köszönetét fejezte ki az emlékek őrzőinek, a táblaavatás ötletadójának és megvalósítóinak.

Papp Róza életéből Mihálovics Kitti és Tóth Evelin adott elő részleteket. Papp Róza Kecskeméten született 1898 március19-én. Bencés nővérként Kunszállásra került, s ott telepedett le. Az Új Ember állandó terjesztője volt. Amíg községi óvoda nem létezett, ő tanította a kicsiket imára, énekre, dalra, táncra. A súlyos betegeket ápolta, s ha kellett huzamosan is, míg őt is le nem állította az öregség és betegség. Amíg járni tudott, minden nap részt vett a szentmisén és szentáldozáson. Ízületi és szívbetegsége súlyosbodása következtében 76 éves korában 1974. június 6-án Kunszálláson hunyt el. Sírja a kunszállási temetőben található.

A bencés nővér mintegy végrendeletként írta meg imáját. “Hála neked, Istenem, hogy teremtettél. Hála neked, hogy drága jó édesanyám elfogadott tőled 13. gyermekének. Hála neked, hogy a keresztség szentségével megtisztítottad a lelkem az eredeti büntől és a Mennyország örökösévé tettél. Hála neked, Istenem, édesanyámért, aki kisgyermek koromban megtanított imádkozni, téged félni és szeretni és minden körülmények között bízni benned. Hála neked, Istenem, a szentségekért, melyek segítségével munkálhattam üdvösségem. Hála neked szent Istenem, a szegényekért, a betegekért, az ártatlan gyermekekért, mert téged akartalak bennük szolgálni. Hála a betegek mosolyáért, a kisgyerekek csilingelõ kacagásáért és ragyogó szemeikért, mert azokban sejtettem meg a Mennyország szépségét. Hála neked, Istenem a szenvedésekért, a keresztekért, mert ezek által nemesiteni akartad lelkemet. Hála neked, Istenem, a hosszú élet kegyelméért, hogy időt adsz a hozzád való fölkészülésre. Oh Uram, szent vagy, szent vagy, szent vagy! Te végtelen jóság, látod az én szükségemet, teljesítsd rajtam akaratod. Hála neked! Hála neked, Uram Istenem! Leborul előtted: a te porszemed.” – szól Papp Róza fohásza.

Az emléktáblát leleplezése után dr. Juhos Imre atya áldotta meg, majd a jelenlévők elhelyezték alatta az emlékezés virágait.