Bányai Gábor: a forradalom idején egymásra talált a falvak és városok népe – galériával

A bajban, a nemzet, a haza nagy szükségeiben nem a pénz és nem a hatalom tart össze bennünket és más nemzeteket. Hanem a függetlenség, a szabadság, a családjaink, a gyermekeink védelme, a hitünk valakiben, a kölcsönös tisztelet eszméje, a nemzet hagyományainak, nyelvének a fennmaradása az, ami összekovácsol sokaságot néppé – hangoztatta ünnepi beszédében Bányai Gábor kormánybiztos, a térség országgyűlési képviselője Jánoshalmán, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére a Szent Anna római katolikus templomban tartott szentmisét követően.

Pozsgai Ákos

A megemlékezés után a kopjafát koszorúzták meg

Fotó: Szilágyi Pál

A politikus egy rövid időutazásra vitte hallgatóságát, és felidézte a 175 évvel ezelőtt történt eseményeket, hogy egy kicsit jobban megértsék a nemzet, a haza akkori polgárainak életét, gondolkodását.

– Kár szépíteni, egy klasszikus, osztrák mintájú diktatúra lebontására esküdtek fel elődeink, ott, és akkor, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén megszületett, vagy végre újra megtestesült a magyar nemzet! Gyülevész, sok céltalan és reményvesztett ember, hirtelen egy néppé vált! – emlékeztetett ünnepi beszédében Bányai Gábor.

Kiemelte, hogy a visszaemlékezések szerint tapinthatóvá vált a megszülető remény ereje, hogy a fojtogató birodalmi levegő és a bécsi udvar végre eltűnik az alávetett magyar hazából.

A pesti forradalom 12 pontjának törvénybe foglalása új közjogi helyzetet teremtett a Habsburg birodalomban, egyben biztosította a magyar országrész polgári demokratikus fejlődését; lényegében Magyarországot rendi államból parlamentáris állammá alakította – fűzte hozzá.

Megemlékezés Jánoshalmán

Fotók: Szilágyi Pál

Hallgatóságát emlékeztette arra is, hiába lettek volna kedvezőek a körülmények a forradalom kitöréséhez, ha nem egy egész nép közös óhajtásának, szabadságvágyának, felemelkedni akarásának adott volna formát március idusának 12 pontja, akkor a pesti vég nélküli forradalom nem terjedt volna szét futótűzként az országban.

Akkoriban, 1848. március 16-án, 17-én, 18-án nem csatlakoztak volna a követelésekhez sorra a falvak és városok polgárai, és akkor a márciusi ifjakat is alighanem már a forradalom másnapján letartóztatták és vitették volna a legsötétebb és legnyirkosabb börtöncellák legmélyére, örökre.

– Azonban nem így történt, azokban a nagyszerű napokban egymásra talált a falvak és városok népe, egyet akart a jánoshalmi tanító, a halasi szatócs, a bajai céhlegény és a mélykúti földműves jobbágy. De kezdetben egyet kívántak a magyarországi svábok, szerbek, horvátok, az oláhok és a tótok, kezet nyújtottak egymásnak a nemesek, a polgárok és a jogfosztottak tömegei

– emelte ki.

Bányai Gábor felidézte, hogy 1848 júniusában az országgyűlési követválasztáson a bácsalmási kerület polgárai egyetemlegesen Kossuth Lajosra voksoltak.

– Ebben a lelkesedés mellett állítólag volt némi józan megfontolás is a magyar kormány pénzügyminisztere iránt. Kossuth végül a pesti mandátumot fogadta el, emiatt a pótválasztáson a nép Vörösmarty Mihályra bízta a térség képviseletét. Megtisztelő és felemelő számomra is, hogy Vörösmarty Mihály nyomdokaiban járhatok és helyén ülhetek a nemzet országgyűlésében! – fejtette ki a képviselő.

– Nemcsak hőstettek voltak, volt sokezer hősi halál, sokezer polgári és több tízezer magyar katona áldozatával, mely visszavonhatatlan veszteséget jelentett. Volt visszavonulás, kudarc, végül fegyverletétel, végső megadás. A forradalom vívmányait: a jobbágyság felszámolását, az úrbériség megszüntetését azonban már nem lehetett visszavonni

– fűzte hozzá.

Bányai Gábor szólt arról is, hogy Jánoshalma lakói őrizték a forradalom és a szabadságharc emlékét, és mikor már lehetett, ünnepelték is 48-at. Az idősek szívesen emlegették a 48-as bálokat, a koszorúzásokat, amikor magyar ruhába öltözve, nemzetiszín zászlók alatt vonultak fel ünnepelni.

Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkezett halála emlékére, a település gyásza jeléül, április 1-én istentiszteletet tartott. A képviselő-testület rendkívüli közgyűlésén elhatározták, hogy hálából utcát és piacteret neveznek el róla. Később kopjafát is emeltek a hősök emlékére.

A megemlékezés után a templomból ehhez a kopjafához vonultak át az ünnepség résztvevői, ahol Czeller Zoltán polgármester és Kovács József alpolgármester mellett Bányai Gábor kormánybiztos, országgyűlési képviselő is koszorúzott.