A lengyel-magyar barátságot és a közös hítet jelképezi az ajándékba kapott kegykép

A kegyképet Kuris István László alpolgármester, a Jézus Szíve templom kántora hozta el Kiskunhalasra az újszandeciek ajándékaként. A kép első másolata már korábban megérkezett a Halasra, amely az alsóvárosi Szent Péter és Pál Római Katolikus Főplébánia templomában van elhelyezve.

Két legenda is szól a kép eredetéről, amelyről Talapka István beszélt a halasi híveknek. Az egyik szerint a kép eredetijét Szent Lukács evangélista festette, eredetileg Jeruzsálemben volt, majd az oszmán és orosz birodalmak közötti megállapodások eredményeként a moszkvai cárhoz került, aki viszont felajánlotta a cseh királynak, aki akkoriban Magyarországon tartózkodott. Miután a kp kíséretével Szandec vidékén éjszakáztak, másnap útra keltek Magyarország felé, de a szekér, amelyen a festményt szállították nem mozdult. Végül lepakoltak mindent a szekérről és a számos ajándék között megtalálták az Úr színeváltozásának képét, a Szent Ferenc rend egyik remetéje azt mondta: „Isten akarata, hogy ez a kép itt maradjon.” Amint a remete parancsát végrehajtották, a szekér kimozdult a helyéről és a követek, miután elérték Magyarországot, elmondták Vencel királynak a történetet. A király tiszteletben tartotta Isten akaratát és maga ment arra a helyre, hogy kolostort alapítson a ferenceseknek és rájuk bízza a képet. A másik legenda úgy szól, hogy egy 1680-ban lejegyzett elbeszélés szerint vélhetően Leo herceg kapta a képet apósától, IV. Béla magyar királytól. A herceg a képet felajánlotta egy jámbor remetének, aki tovább ajándékozta azt az újszandeci ferences kolostornak. Nagyobb történelmi alapja lehet a második legendának, mert a ferences kolostort 1297-ben alapították és abban az időben Leo herceg ott tartózkodott.

Ma nincs hiteles kézzel fogható forrás a kép eredetéről, mert 1486-ban Újszandec városát nagy tűz sújtotta, amelynek során a városháza porig égett. Az új történelmi könyvek írása 1488-ban kezdődött. Aztán 1611-ben újabb tűz pusztított a városban, mely során a kegykép megmenekült.

Lubomirski gróf csodás gyógyulását követően hálából 1654-ben téglatemplomot építtetett a kép őrzésére. Miután azonban a templom és a kolostor ismét kigyulladt, a képet 1753-ban az újszandeci kastélyban helyezték el, ahonnan 1785-ben a bazilikába került.

1970-ben Karol Wojtyila krakkói érsek (Szent II. János Pál pápa) főcelebránsa volt annak a szentmisének, amikor a kegyképet a ma látható helyére, az újszandeci bazilika főoltárba helyezték.

A leírások szerint a kegykép ma is számos csodás gyógyulásnak és kegyelemnek a tanúja, sokan számolnak be ilyen esetekről.

A kegykép másolata előtt mutatott be szentmisét Szent II. János Pál pápa 1999 nyarán, amikor Ószandecben szentté avatta Árpád-házi Kingát, IV. Béla magyar király lányát.

A felsővárosi katolikus egyházközség a Jézus Szíve templom felszentelésének 90. évében Jerzy Jurkiewicz, az újszandeci bazilika főkanonok plébánosától kapta ajándékba a kegykép másolatát. – Legyen ez a kép a mi templomunkban a lengyel-magyar barátságnak, a két nép összetartozásának és a közös hít jelképe – mondta szentbeszédében Talapka István esperes. A plébános hangsúlyozta: a képek és a szobrok tiszteletet jelentenek a hívek részéről és kegyelmet közvetít, de nem az Istent helyettesítő eszköz.