Az édesapjáról írt könyvet a tassi származású történész

Könyvet jelentetett meg Horváth Attila tassi művész­tanárról, képzőművészről a Tassi Helytörténeti Egyesület. – A könyv a helytörténeti egyesület hetedik kiadványa, melyben Horváth Attila életét és munkásságát kívántuk bemutatni. Megírására a legautentikusabb személyt, a művésztanár fiát, dr. ifj. Horváth Attila történészt kértük fel. A kiadványt településünk nagy tiszteletben álló polgárának nyolcvanadik születésnapjára szántuk meglepetésként – vázolta a kötet keletkezésének történetét Németh Gábor polgármester, a tassi helytörténeti egyesület alapító tagja.

A művésztanár képeivel gazdagon illusztrált könyv lényegében egy beszélgetés apa és fia között, amely bemutatja Horváth Attila életútját, pedagógusi és művészeti pályáját. – Mivel már korábban elkezdtem helytörténeti és családtörténeti interjúkat készíteni édesapámmal, forrásanyagban nem szenvedtem hiány. A problémát inkább az jelentette, hogy egy tartalmas, könnyen fogyasztható, szerethető könyvet írjak. Köszönhetően a műszaki egyetem cikkírójaként megszerzett újságírói rutinnak, sikerült a hatalmas mennyiségű információt megfelelő formába öntenem, bemutatva édesapám sokrétű munkásságát – fogalmazott ifj. Horváth Attila.

A könyvben olvasható a Pilinszky-­díjas, a Magyar Bronz Érdemkereszttel, a Tass Községért emlékéremmel kitüntetett Horváth Attila élete, négy évtizedes pedagógusi és művészeti munkássága, és az ezekről alkotott hitvallása. – Bennem teljesen összeforrt a pedagógusi és a művészeti hivatás. Nem készültem arra, hogy nemzedékeket fogok tanítani. Elhivatottságomra munka közben éreztem rá. A művészetekkel gimnazistakoromban jegyeztem el magam. A képzőművészeti pályára készültem, és a sikertelen felvételi vizsga után döntöttem el, hogy földrajz–rajz tanár leszek. Soha nem bántam meg, mindig is szívesen tanítottam. A festészethez és a szobrászathoz is hű maradtam – emlékezett vissza Horváth Attila.

A tassi művésztanárnak mindig szívügye volt a faluszépítés. Az általa életre hívott nyári iskolai fafaragó tábor idővel nívós alkotótáborrá alakult. Az egykori tanítványok évről évre összejárnak, hogy közösen faragjanak valami időt­állót a község javára.