Példaértékű a halasi lány segítőkészsége

Az iskola fenntartója, a helyi Református Egyházközség berkein belül kezdte el az önkénteskedést Viktória, a gimnázium első évében. Saját bevallása szerint a legtöbb közeli rokona és ismerőse a munkájából adódóan is mindennap segítő kezet nyújt valamilyen formában, így gyerekkorától kezdve természetes volt számára a támogató hozzáállás.

– Azt hiszem, a segíteni akarás a személyiségem egyik legmeghatározóbb alapköve, aminek erősödését és kibontakozását nagyon sok külső tényező segítette, a neveltetésemtől kezdve a gyerekkorom történésein át az engem körülvevő emberekig – fogalmazott Viktória.

A gimnázium és az egyház közösségi szolgálatot jelentő feladatai közül szinte mindenből kivette már a részét.

Segített kiállításmegnyitón, gyermekeknek tartott istentiszteleteken és táborokban, adományozásokban, fogyatékkal élők otthonában és a cigány­misszióban is.

– Időközben rájöttem, az vonz az önkéntes munkában, hogy nem csupán másoknak segítek, hanem önmagamnak is. Minden alkalom egy lehetőség arra, hogy tanuljak valamit és fejlődhessek – avatott be tapasztalatába.

Mint minden szerep, amiben életünk során helytállunk, az önkéntesség is rejt magában nehézséget.

Viktória az elmúlt pár évben szívfacsaró és fájdalmas pillanatokat is átélt, amik közül néhány rádöbbentette, milyen hálás lehet az életéért.

– Nehéz sorsokkal találkoztam, és bizony volt, amikor egy-egy mondat hallatán elsírtam magam. Testközelből láthattam, érezhettem ugyanis, mi is az a nyomor, a magány, az éhezés, az elveszettség vagy a reménytelenség érzése. Amik korábban csak puszta szavak voltak számomra, ma az egész életemet elkísérő tapasztalatot jelentik azáltal, hogy megismerhettem olyan embereket, akik ezekkel küzdenek – mesélt élményeiről a fiatal önkéntes.

Személyiségét is jelentősen formálják a karitatív munkával töltött évek: hitet, bátorságot, nyitottságot, önbecsülést adtak neki és önmaga mélyebb megismerését segítik. Csupa olyan dolog, amiből – ahogy ő fogalmaz – épülhet, fejlődhet egy ember.

Viktória elhivatottságát iskolája is példaértékűnek tartja, ezért jelölték az Önkéntesség Magyarországi Éve országos kezdeményezés felhívására A Hét Önkéntese címre, amit kiemelkedő munkájának elismeréseként júniusban meg is kapott.

– Fenomenális érzés, megtiszteltetés és fontos visszacsatolás is egyben. Egy pozitív visszajelzés, ami azt mondja ki: megéri küzdeni azért, amit szeretsz és fontos számodra – mondta.

Élete része marad az önkéntesség

Viktória jövő tavasszal érettségizik, de a középiskola elvégzése után sem hagyja abba az önkénteskedést, mindig az élete része marad. Bármilyen területen szívesen vállal majd karitatív munkát. Továbbtanulását is a segítő szakmák területén képzeli el, de hogy pontosan mi is lesz a hivatása, azt majd az idő eldönti.