Rangos elismerésben részesült Schneider Péterné bútorfestő

Másfél ezer pályamunka közül a kalocsai járásba is került egy rangos díj az Élő Népművészet – Országos Népművészeti Kiállításról. Schneider Péterné hartai bútorfestő a Népművészet Mestere pályázati anyagát arany oklevél díj kitüntetésben részesítette a zsűri. Az elismerés után másik örömhírről is beszámolhatunk, a napokban jelent meg a bútorfestő két könyve, melyek célja a hartai bútorfestés, annak motívumainak, technikájának szélesebb körben való megismertetése, továbbadása az utókor számára.

Online nyílt meg április 22-én Budapesten a Hagyományok Házában rendezett kiállítás, amely a Kárpát-medencei kézművesek ötévente megrendezett legnagyobb seregszemléje. A legmívesebb népművészeti alkotásokat bemutató kiállítást 1973 óta idén 17. alkalommal szervezték meg, amelyre a kézművesek, alkotóközösségek, népi iparművészek remekei kétlépcsős pályázat útján kerülhetnek be. A tárlat ötévente bemutatja az adott időszakban készült legszebb népművészeti alkotásokat a Kárpát-medencéből. Az idei kiállításra 464 egyéni alkotó, 37 szakkör és 27, kifejezetten erre a pályázatra alakult alkotóközösség 1533 pályamunkáját válogatták be.

A kiállítást Andrásfalvy Bertalan, Széchenyi-díjas néprajzkutató nyitotta meg. Környékünk népművészetéből is került ízelítő a tárolókba, kalocsai gépi és kézi hímzés, valamint hartai festett bútor is. Ez utóbbi egy egyfiókos komód és két tárolódoboz a hartai Schneider Péterné, a Népművészet Mestere munkája – a famunkát férje, Schneider Péter Népi Iparművész készítette – a rangos zsűri értékelése alapján az egyik legmagasabb díjat, arany oklevél kitüntetést kapott.

A 70-es évekre tehető, amikor Schneiderné Marika sorsa összekötődött a hartai bútorfestéssel, de talán akkor még ő sem tudott erről. Amikor leendő férje bemutatta szüleinek Haraszti Máriát, talán sorsa akkor pecsételődött meg, mert abban a házban látott először festett hartai bútort, s csodálkozott rá a gyönyörű kézimunkára, a motívumok szépségére, harmóniájára. S még egy pecsét azon a bizonyos sorson, hogy a házzal szemben, mely később otthona lett, lakott Himpelmann Péter bútorkészítő, akinek a műhelyében gyakran megfordult, s aki később a tanítómestere lett, Péter bácsi műhelyében sajátította el a bútorfestés technikáját hosszú éveken keresztül. Férjével aztán 1986-ban saját műhelyt alakítottak ki otthonukban.

– Egyre több helyen mutattuk be a készítményeinket, kiállításokon és pályázatokon vettünk részt, folyamatosan zsűriztettem is a munkáimat

– mondja Marika a kezdetekről, s ahogy fejlődött a vállalkozás, a férje is bekapcsolódott a munkába, így a kilencvenes évektől már az alapanyag megmunkálásától a kész termékig a teljes munkafolyamat a saját műhelyben történt. Szakmai munkájuk elismeréseként Schneider Péter Népi Iparművész, Schneider Péterné a Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész, a Népművészet Mestere címet kapott, majd 2017-ben Harta Nagyközség Díszpolgára kitüntetést.

– Évi rendszerességgel mutatjuk és tanítjuk a hartai motívumok festését az érdeklődőknek, gyerekfoglalkozásokat tartunk, hogy ne csak őrizzük, hanem tovább is adjuk a megszerzett tudást. Tavaly egy sikeres pályázat jóvoltából két tanítvány sajátította el a bútorfestés alapjait, nemzetiségi napokon, kézművestáborokban, -foglalkozásokon is igyekszünk bemutatni a mesterség szépségeit – magyarázza Marika, s itt már el is érkeztünk a napokban megjelent két könyvhöz, melyet büszkén mutat.

– A Hartai motívumok jellegzetes virágai című kiadványban a leggyakrabban használt motívumokat gyűjtöttem össze, hogy minél többen ismerjék meg a bútorokon, tárgyakon használt virágokat, azok festésének jellegzetességeit. Mindezt olyan módon, hogy a bemutatott harmincnégy motívum a könyv egyik lapján színes eredetiben szerepel, a másik oldalon pedig a kontúrjai, hogy akik kedvelik a népi hagyományokat és szeretnek festeni, maguk is kipróbálhassák – mutatta be az egyik kiadványt.

A másik, a Hartai festett bútorok és ajándéktárgyak című több fejezetében megismerhetjük Harta rövid történelmét, a bútorfestés kezdeteit, onnantól, amikor az 1700-as években az első telepes családok megérkeztek az akkori földesúr, gróf Ráday Pál birtokára, magukkal hozva mesterségbeli tudásukat. Az 1800-as évektől ötvenhárom asztalosmestert említ a könyv, külön is rámutatva néhány család, a Csáki, Kaszt, Hauszen, Wéber, Hoffmann, Knódel família munkái közötti motívum, betűforma és színezésbeli különbségekre. A könyv végén pedig lépésekben végigkövethetjük egy jellegzetes hartai motívum festésének és egy lófejes faragású ágyikó készítésének munkafolyamatait is.

– Célom, hogy minél többen ismerjék meg a hartai bútorokat, annak motívumait és virágait, a hartai bútorfestés minden alapvető technikáját.

Fontos feladatomnak tartom, hogy az eddigi, bútorfestéssel kapcsolatos tudásomat írásban is megörökítsem és továbbadjam az utódok és az érdeklődők számára – foglalta össze Schneider Péterné, akitől azt is megtudtuk, hogy a magánkiadásban megjelent könyvek nyomdaköltségét Harta Nagyközség Német Nemzetiségi Önkormányzata felvállalta, támogatva ezzel a célt, amit a szerző megfogalmazott.