A kártyajátékkal szívesebben tanulják a diákok az irodalmat

A jelenleg egy budapesti református gimnáziumban tanító, kiskunhalasi kötődésű fiatal azért vágott bele saját módszer kidolgozásába, hogy azon belül tudja használni szintén saját fejlesztésű Mecénátus irodalmi kártyajátékát. Munkásságának nem mindennapiságát bizonyítja, hogy az Országos Diákköri Konferencia (OTDK) szakbírálói először nem hitték el, hogy a hatodéves egyetemista valóban maga fejlesztette ki a módszert.

Egy játékosított módszer nem csak motivál, hanem transzparenssé teszi az elért eredményeket, így hatékonyan lehet követni a diákok teljesítményét – vallja Bödecs Pál, akit az ösztönzött módszere megalkotására, hogy ne égjen ki a munka során, illetve, hogy jobban élvezze a tanítást, és diákjai is szívesebben, valamint eredményesebben tanuljanak irodalmat.

Közel három év munkája van a Mecénátus kártyajáték és a hozzá tartozó módszer kifejlesztésében, illetve fizikai megvalósításában a pályakezdő pedagógusnak.

– Az egyetemi tanáraim és az egész közeg nagyon serkentőleg hatott a kreatív folyamatra, és a kigondolástól a megvalósításig egy év sem telt el.

Mivel nem szokványos egy hatodéves egyetemistától az, hogy saját módszerével kísérletezik, az OTDK-n, volt is egy kis gondom ezzel: a bírálóim a dolgozatom elolvasása után egyszerűen nem hitték el, hogy én fejlesztettem ki a módszert és a kártyajátékot. Csak az előadásom után győződtek meg, hogy valóban én vagyok a módszer kitalálója és egyetlen használója, akkor már jobban értékelték a dolgozatomat, így a második helyezés mellett publikáció különdíjra jelölték – mesélt munkája sikeréről Bödecs Pál.

A módszer kísérleti fázisában a 14–17 éves korosztály nagy lelkesedéssel fogadta ezt a játékosságot, és egyértelművé vált, hogy valóban növeli a tanulók motivációját a kártyajáték, valamint segíti, hogy sokkal több tudást szerezzenek az irodalmi alakokról, mint a hagyományos tanítási módszerekkel. – Négy pakli kártyát fejlesztettem ki, ahol mindegyik pakli egy irodalomtörténeti korszak (az antikvitás, a felvilágosodás irodalma, a magyar romantika és a klasszikus modernség) és három műnem szerzőit, illetve műveik szereplőit jeleníti meg. A diákok a tanév során kapják a tanártól feladatok megoldásáért (például memoriterek felmondásáért, beadandók írásáért), illetve pontokért vásárolhatnak. Pontokat dolgozatokért és feladatok megoldása után kapnak. Egy tanévben nagyjából 100 kártyát gyűjthetnek össze – ismertette a módszert Bödecs Pál. Hozzátette továbbá, hogy a kártyákkal természetesen játszani is lehet, és körülbelül havonta kártyabajnokság rendezhető, ugyanakkor a játék és a kártyák gyűjtögetése nem kötelező.

Az iskolai kísérlethez szükséges 3000 kártyát még közösségi finanszírozásból nyomtatta ki a pályakezdő pedagógus, ebben az évben viszont már a munkahelyéül szolgáló iskola vezetősége támogatja.

Szeptembertől pedig egy nagyobb kísérletet fog vezetni, ahol más iskolákban is kipróbálják a módszerét, erre egy szervezettől is támogatást kap. A nyáron egy tanfolyamot vezet majd az érdeklődő tanároknak, akik aztán szeptembertől bevezetik a módszerét, és segítenek megvizsgálni a kártyák hatását. – Mindenképpen szeretném elkerülni azt, hogy rosszul használják a kártyákat, mert igazából, ha a tanár nem szabályozza a kártyák gyűjtögetését és nem helyezkedik egy játékmesteri szerepbe, a kártyajáték magában, meggyőződésem szerint, hamar elvesztené a varázsát – hangsúlyozta.

Bödecs Pál tervei szerint augusztus végére válik teljessé az irodalmi kártyacsomag. Emellett más tantárgyakra is tervezett kártyákat: angolból a megvalósítás előtt, kémiából és történelemből még elméleti síkon járnak a kártyák.