A robbanás utáni újjáépítésben segített a halasi misszionárius

A budapesti bankári életből kiábrándulva, valami egészen mást keresve jutott el pár éve Rédei István Bukarestbe, Teréz anya rendjének férfi rendházába, ahol rátalált az útjára. Bár nem lett szerzetes, de a rend által képviselt lelkiséget – engedelmesség, szegénység, tisztaság, egyszerűség – misszióival képviseli. Első ilyen útja Kenya és Etiópia nyomornegyedibe vezetett, ahol az ott élőknek segített egy missziós szervezeten keresztül.

Víztartályokat telepítettek, amiből tisztított ivóvizet nyerhetnek a helyiek, és amit öntözésre is használhatnak. Többek között kiskunhalasi adományozóknak köszönhetően sikerült hat darab négyezer literes víztartályt telepíteniük Kenya egyik nyomornegyedébe. Emellett Európa-szerte gyűjtöttek adományokat, hogy a kiszolgáltatottaknak (árváknak és özvegyeknek) egy ötszobás házat építsenek, aminek már állnak a falai, a bebútorozása van csak hátra.

Rédei István szeretett volna a Közel-Keleten is segíteni, ezért felkeresett egy francia segélyszervezetet, amely tavaly októberben nyitotta meg a bejrúti missziót. Libanon fővárosában közel 2800 tonna ammónium-nitrát robbant fel egy kikötői raktárépületben, szinte teljesen megsemmisítve minden épületet öt kilométeres körzeten belül.

– Háborús övezet volt, a robbanás helyszínének egy kilométeres körzetében katonai sátrakat állítottak fel, és csak az ott lakókat, valamint az önkénteseket engedték be oda – mesélt az őket fogadó látképről a misszionárius.

Mielőtt azonban aktívan részt vehettek volna a romeltakarításban, részletes kiképzést kaptak arról, mire számíthatnak, mit tegyenek, ha esetleg bomba robbanna a közelükben vagy megsérülne egy társuk. Szigorúan szabályozták továbbá azt is, milyen feltételekkel hagyhatják el a szállásukként szolgáló közösségi házat.

– Felkészítettek minket arra is, hogy ne azonosuljunk az itteni emberek helyzetével, mert csak úgy tudunk higgadt fejjel segíteni, ha nem húz minket magával az ő tragédiájuk. Ezt egyébként az is segítette, hogy ottjártunkkor többnyire csak segítőkész, kedves emberekkel találkoztam, akik előre tekintettek, azt nézték, hogyan állhatnak mihamarabb talpra ebből a traumából – mondta Rédei István.

A körülbelül tíz állandó fővel működő önkéntes csapat amellett, hogy száraz­élelmiszer-csomagokat adott át a rászorulóknak, három építkezésen, családi és társasházak helyreállításánál segédkezett.

– A robbanás lelkileg is nagyon megviselte az ott élőket, ezért egy helyi vállalkozó felkért minket arra, hogy az autószalonját alakítsuk át járóbeteg-­szakellátó központtá, ahol pszichiáterek, pszichológusok és mentálhigiénés szakemberek foglalkozhatnak a segítségre szoruló állampolgárokkal. Tényleg az érződött, hogy akik az országban maradtak, mindent meg akartak tenni azért, hogy fizikálisan és mentális is mielőbb felépüljenek – összegezte tapasztalatait Rédei István.

A jelenlétüknek fontos üzenete van

A francia segélyszervezet önkéntes csapata libanoni missziójuk utolsó hetében a szír határtól mindössze harminc kilométerre fekvő Qaa település helyi keresztény közösségét látogatta meg. – Ennek a látogatásnak az volt a legfontosabb üzenete, hogy a helyiek érezzék: Európa nem fordult el tőlük. Érződött is, milyen fontos ez számukra, hihetetlen örömmel és szeretettel fogadtak minket. Itt a puszta jelenlétünk volt a fontos – hangsúlyozta Rédei István.