A járvány és a hideg tovább fokozza az elszigetelődést a tanyákon

Bugac hatalmas külterülettel rendelkezik, és a tanyavilágban nagyon sok a magányosan élő, idős ember. Hétköznapi gondjaikban Lesták Zoltán tanyagondnok az egyik fő segítőjük, aki ilyenkor, télen napjában többször is kilátogat hozzájuk.

– A gondozottak között többen is vannak, akik nehezen mozognak, könnyen megtörténik, hogy elesnek és nem tudnak visszamenni a házba. De sajnos olyan is előfordul, hogy eltévednek – mesélte hírportálunknak Zoltán, aki a kötelező feladatok mellett igyekszik mindig időt szakítani egy kis beszélgetésre is, hiszen van olyan ellátottja, akinek a legközelebbi szomszédja több kilométeres távolságban van. Elmondta, most az egyik legfontosabb feladata a tüzelőről való gondoskodás, de napi teendői közé tartozik az ebéd kihordása, a bevásárlás, a gyógyszerkiváltás, és ha kell, orvoshoz is elviszi az időseket.

A tanyagondnokok a hivatalos ügyek intézésében is sokat segítenek, postára járnak, szociális támogatásokat intéznek. Ilyenkor kiemelt feladatuk a szociális tűzifa­igények begyűjtése – vette át a szót Rádiné dr. Tabi Anita jegyző asszony, aki korábban a Szociális Szolgáltató Központot vezette. Elmondta, idén Bugacpusztaházán húsz, Bugacon pedig közel százötven család kapott szociális tűzifát.

Hozzátette, ilyenkor nemcsak a fűtésre, de a vízellátásra is kiemelten figyelniük kell, hiszen a nagy hidegben gyakran jelent gondot, hogy elfagynak a kutak, ezért sokszor az ivóvizet is a tanyagondnokok szállítják. A belterületen élő idősekről a szociális intézmény gondozónői gondoskodnak – tudtuk meg a jegyzőtől.

Azt is elmondta, a nappali ellátást jelenleg tizenöt idős ember veszi igénybe, de a járványveszély miatt nem járhatnak be az intézménybe, ezért a gondozónők mennek ki mindennap hozzájuk. Bevásárolnak, gyógyszert adagolnak, ha kell, besegítenek a fürdésbe, mosnak és takarítanak. A házi segítségnyújtást huszonhárom idős veszi igénybe. Ők azok, akik nem jártak be ugyan az idősek nappali otthonába, de segítségre szorulnak. Mindemellett az intézmény dolgozói több mint száz ebédet szállítanak ki a helyi időseknek naponta. A munka dandárja után pedig megbeszélést tartanak az intézményben, ahol mindenki beszámol arról, hogy melyik gondozottnak milyen segítségre, támogatásra van szüksége.

– Ilyenkor az is előfordul, hogy sírva fakadunk, hiszen olyan dolgokat is látunk, amit nehéz elviselni könnyek nélkül – tette hozzá Zoltán.

– Azt tapasztaljuk, hogy azok az idősek, akik bejártak a nappali otthonba, nagyon nehezen viselik a mostani bezártságot, főleg azok, akik egyedül élnek. Amikor nem volt a koronavírus, akkor is sokan sírva mentek haza. A jelenlegi járványhelyzet pedig tovább nehezíti mindezt. A gondozónők ezért még nagyobb hangsúlyt fektetnek a mentális gondozásra. Ez azért is nagyon fontos, mert az egyetlen összekötő kapocs a világgal a tanyagondnok vagy a gondozónő. Van, akinél nincs áram, nincs telefon, nincs televízió, nincs a közelben szomszéd, gyakorlatilag teljesen el vannak vágva a világtól – sorolta Rádiné dr. Tabi Anita.

Azt is megtudtuk, hogy a járvány okán jelentősen megemelkedett az ellátottak száma, hiszen a karanténba került személyek is gyakran kérnek segítséget tőlük. A rászorulókon sokszor munkaidőn túl, önként segítenek a szociális központ munkatársai, akiknek ilyenkor az adományok kiosztásában is nagy szerepük van. Karácsony előtt több mint száz tartósélelmiszer-csomagot hordtak szét.

A tanyagondnokok a családsegítők munkáját is segítik, hiszen mindenkit ismernek a tanyavilágban. De ez fordítva is igaz, mindenki ott segít, ahol tud, mint egy nagy családban – fogalmazott Kovácsné Juhász Ildikó, aki év eleje óta vezeti az intézményt. Mint mondta, bár nagyon nehéz időszakban vette át a szociális központ vezetését, az első benyomása mégis az volt, hogy egy nagyon összetartó csapatba csöppent. Ahol a család és gyermekjóléti szolgálat, a házi gondozás, a nappali szociális ellátás, illetve a tanyagondnoki szolgálat nem külön egységként, hanem összhangban dolgozik egymással. Így az sem véletlen, hogy tavaly Bugac Községért kitüntető címet kaptak a Szociális Szolgáltató Központ dolgozói. Szatmári Anett, Fodor Kitti, Ország Győző Imréné, Neumair Gyöngyi Gizella, Dobi-Kullai Patrícia, Patyi Ildikó Melinda, Winter-Lesták Csilla Katalin, Vetró Ilona, Szalai Károly és Lesták Zoltán a település egyik legrangosabb elismerését a szociális ellátás terén végzett lelkiismeretes, példamutató munkájukért, az idősek iránti elkötelezettségükért, segítőkészségükért és kifejezetten azért az áldozatos helytállásért vehették át, amelyet a veszélyhelyzet idején tanúsítottak.

Kiskunfélegyházán nyomógombos jelzőrendszer is óvja az időseket

Félegyházán négy tanyagondnok – Fekete Judit, Serfőző Istvánné, Boda Jánosné Ibolya, Pintér Jenő – járja a külterületet, akik a hideg időben még fokozottabban figyelnek arra, hogy az ellátottaknak legyen elegendő, több napra való tűzifájuk, vizük és ennivalójuk – mondta el lapunknak Pintér Lászlóné Ibolya vezető gondozó. Hangsúlyozta, a félegyházi tanyavilágban is nagy problémát jelent az elszigetelődés, hiszen még mindig vannak olyan tanyák, ahol nincs telefon és áram sem. Ezért ahová tudtak, jelzőkészüléket helyeztek ki. Baj esetén az idősek nyakába akasztott készüléken csak egy gombot kell megnyomni és fél órán belül megérkezik a segítség. A rendszer huszonegy éve működik Félegyházán és már több életet is megmentettek általa. Az idősek már megszokták, biztonságot nyújt nekik – hangsúlyozta Pintér Lászlóné, aki a félegyházi tanyagondnokok munkáját is irányítja.

Elmondta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól is rendszeresen kapnak adományokat: a ruhák, takarók és tartós élelmiszerek szétosztásában is részt vesznek a tanyagondnokok, hiszen ők jobban látják, hogy hol mire van szükség. Hozzátette: nagyon hálásak a tanyasi emberek, örülnek annak, hogy számíthatnak valakire.Boda Jánosné Ibolya tanyagondnok még a szabadsága ideje alatt sem hagyja magára a gondozottjait. Az egyedül élő időseket az ünnepek alatt is rendszeresen látogatta. Sőt, még hurkával, töltött káposztával és bejglivel is kedveskedett nekik. Kovács Ferencné Szél Erzsébethez pedig napi rendszerességgel kijár. A nyolcvankét éves asszony egy selymesi tanyán él és egyedül neveli negyvenhét éve ágyban fekvő lányát. Mivel beteg gyermekét már nem bírja egyedül megfürdetni, Ibolya segít neki. Bár az idős asszony mindent megcsinál a tanya körül, Ibolya igyekszik mindenben a támasza lenni. Mint mondta, úgy tekintenek egymásra, mint szülő a gyermekére. Azért, hogy Erzsike néni és lánya még nagyobb biztonságban legyenek, épp a napokban szerelték fel náluk a nyomógombos jelzőkészüléket – tudtuk meg Boda Jánosnétól, aki azt is elmondta, büszke arra, hogy munkájával másoknak segíthet.