Elfeledett kisvasút nyomában kutatott

Száz éve határozták el a Galambos–Bugac közötti, mindössze 15,1 kilométeres erdei kisvasút építését. A vonal kezdőpontja Galambos-rakodó megállóhely volt, míg a végpontja Bugac.

– A régi nyomvonalat az azóta eltelt idő alatt a természet és az ember tájalakító munkája szinte teljesen eltüntette – mesélte Selymesi Sándor, aki maga is 38 éven keresztül mozdonyvezetőként, majd garázsmesterként dolgozott a magyar vasúttársaságnál. Nyugdíjasként sem maradt hűtlen a vasúthoz, hobbija lett a vasúttörténet, amelynek kutatója lett, s így bukkant a Galambos–Bugac kisvasútra, ami igen gyorsan épült. „A Kecskemét város tulajdonát képező bugaci erdőségbe tervezett és oda vezető keskeny nyomtávú gőz-, vagy motorüzemű erdei vasút közigazgatási- és műtanrendőri bejárása” 1920. december 15-én kezdődött, amint az kiderült egy korabeli jegyzőkönyvből.

– A kisvasút sürgős megépítésének gazdasági okai voltak, hiszen a trianoni békediktátum utáni Magyarországon nem volt elegendő fűtőanyag, bezártak az iskolák, leállt a vasút. A megcsonkított országban csak Kecskeméten működött gyufagyár, aminek fával történő ellátását a Galambos–Bugac közötti kisvasúton biztosították. A fellelt írások szerint a gyárban 150 embert foglalkoztattak, a napi termelés százezer doboz gyufa volt – magyarázta Selymesi Sándor, aki hozzátette: a fentebb idézett bejárás egy olyan próbaút volt, ami a vasút forgalomba adása előtti kötelező hatósági eljá­rás.

A Harkakötönyben élő amatőr történész korabeli kisvasúti szolgálati utasítást is talált. A Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség a többi között előírta: „csak megbízható, józan életű és ép testalkotású személyeket szabad a pályán alkalmazni. Nagyot hallók, rövidlátók, színvakok és olyan személyek, kik a forgalom biztonságát veszélyeztetik, nem alkalmazhatók.”

– Az alig három hónap alatt megépült szakasz felelős üzemvezetője Wolf György műszaki altiszt lett. Nyolc év múlva, a „nyomvonalváltás” utáni kisvasút épületeinek kivitelezője Merász József kecskeméti építőmester volt, akinek nevéhez sok ismert épület, mint például Bugac és Bugacfelső vasútállomás fűződik – mondta el Selymesi Sándor, az elsősorban rönkszállításra készült galambos–bugaci kisvasút utáni építkezésekről.

A vonalon a német ipar szülöttét, az Oberursel motorgyár benzinmotoros mozdonyát állították szolgálatba. A 6491. számú kismozdony a műtanrendőri bejáráson két nyitott vasúti kocsit húzott a Resicán gyártott acélsíneken.

Az 1928-ban átadott Kecskemét–Kiskunmajsa közötti, 760 milliméteres nyomtávolságú kisvasút is hozzájárult ahhoz, hogy 1930-ban megszületett a döntés a Galambos–Bugac közötti, „kiszámíthatatlan jelentőségű intézmény” megszüntetéséről.

Korabeli felvételeket is keresnek

A Galambos–Bugac kisvasút egy évtizedéről kevés tárgyi emlék és kordokumentum lelhető fel. Fényképeket sem sikerült eddig előkeríteni a szinte teljesen elfeledett vonalról. Selymesi Sándor azonban reménykedik, hogy talán akadnak, akik őriznek felvételeket erről, vagy a később épült kisvasútról, amiket felajánlanak egy kiállításhoz. A kisvasút történetét ugyanis nemcsak kiadványban – aminek megjelentetését a Vasúttörténeti Alapítvány segíti –, hanem egy tárlaton is szeretnék bemutatni augusztus 8-án, Szankon.