Törökországban járt a halasi önkéntes

A kiskunhalasi Rédei István néhány éve adta fel budapesti életét, brókerként és bankárként dolgozott a fővárosban. Édesapja halála után döntött úgy, hogy hazaköltözik Kiskunhalasra. A családi gazdaságban dolgozott, míg nem egy keresztény gyülekezeten keresztül egy missziós szervezet munkatársaként Afrikába ment, ahol angolt tanított, segélyszervezeti önkéntesként dolgozott. Rédei István kétszer is járt Afrikában, missziós szervezetük a nyomornegyedekben élő családok mindennapjait segítette. Adományokat gyűjtöttek Európában, hogy házat, valamint a tisztított ivóvíz tárolására alkalmas tartályokat építhessenek a rászorulóknak, valamint kertészeti kultúrára, haszonnövények termesztésére tanították a családokat és a gyerekeket.

Rédei István március elején egy újabb misszióra utazott, ezúttal Törökországba. Megérkezése után először Isztambulban töltött pár napot, ahol török barátai társaságában nézte meg a tizennyolcmilliós város egy részét. – Nagyon nagy szerencsém volt, hogy még időben kirepültem, akkor kezdett betörni Európába a koronavírus. Ha pár nappal később utazok, már nem tudtam volna bejutni Törökországba. Megnéztük Isztambul egyik szegénynegyedét, és meglepődve láttam, hogy nincs akkora nyomor, mint amire számítottam. Hajléktalant is alig látni az utcán. A törökök elég családcentrikusak, segítik egymást a rokonságon belül, ha valakinek szüksége van rá. Talán ez az oka, hogy kevés a nyomorgó – mesélte István, aki isztambuli látogatása után elindult missziós tevékenysége helyszínére, a török–görög határon lévő kikötő- és üdülővárosba, Cesmébe.

– A várostól pár kilométerre található az Imece közösség, amely egy valláshoz nem kötött humanitárius alapítvány. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem élnek lelki életet. Jelmondatuk: „az együttérzés tesz minket emberré”. Ezt az együttérzést fejlesztik magukban a természettel, az emberekkel és Istennel. Így egy félig önellátó közösségről van szó, ahol mindenki nyugodtan gyakorolhatja a saját vallását. Van saját konyhakertjük, állataik és olajfás kertjük is. Ami a humanitárius tevékenységüket illeti, elsősorban a menekülteken és a helyi szegény lakosságon segítenek – mondta el legutóbbi missziós útjáról Rédei István.

– Fontos tudni, hogy Törökország körülbelül 3,5 millió menekültet fogadott be. A nagy részük hivatalos táborokban él. Állami segélyt és szociális ellátást kapnak. Vannak azonban olyan menekültek is, akik úgy döntöttek, hogy a zsúfolt állami táborok helyett inkább megpróbálnak munkát vállalni és ellátni saját magukat. Ők azok, akik a nem hivatalos táborokban, a közösségekben élnek. Többnyire mezőgazdasági munkákból tartják el magukat. Az Imece közösségben nekik segítenek, ebbe a munkába kapcsolódtam be én is – mondta Rédei István.

Mint mesélte, a Cesmébe történő megérkezése után pár nappal Törökországban is megjelent a koronavírus, a külföldi segítők közül csak ketten maradtak a közösségben.

István lelki, hitbeli meggyőződése, hogy segítse a bármilyen okból perifériára szorult embereket, épp ezért nem volt kérdés számára, hogy elvállalja a törökországi missziót.