A munka élteti a kilencvenéves Miklós bácsit

Az ünnepelt otthonában fogadta a városvezető jókívánságait és ajándékait, aki virággal, egy üveg borral és oklevéllel kedveskedett Miklós bácsinak.

Szombati Miklós 1930. május 8-án született Szabadszálláson, egyedüli gyermekként. Édesapja a háborúban életét vesztette, így édesanyja egyedül nevelte. Fiatalon munkát kellett vállalnia, ezért csak hat osztályt tudott elvégezni. Suszternek tanult, és egy ideig ebben a szakmában is dolgozott. Katonai szolgálatát Lőkös­házán, határőrként töltötte. Ott ismerte meg feleségét, Erzsikét, akivel 1952-ben kötött házasságot, a frigyből két gyermekük született, Miklós és Erzsike.

– Leszerelésem után itthon, majd 1960-tól 1965-ig a Csepeli Acélműveknél dolgoztam. A budapesti munka után a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetnél helyezkedtem el traktorosként, amit nagyon szerettem, és rengeteg barátra tettem szert. Nyugdíjba vonulásom után sem hagytam fel a munkával, szerettem fiammal dolgozni, készítettem díszkutat, madáretetőt, virágtartó talicskát. A feleségemet sajnos két éve elvesztettem, de unokáim és dédunokáim örömet hoznak ebbe a fájdalmas időszakba – vallott magáról Miklós bácsi.

Szombati Miklós élet- és munkakedve az évek múlásával sem sokat változott, a mai napig is dolgozgat a ház körül, és azt vallja, hogy a munka élteti tovább. Szenvedélye a versmondás és az éneklés, ráadásul a humora és jókedve is töretlen.