Szüleitől és a bencésektől kapta értékrendjét Mihócza Zsolt

Mihócza Zsolt a Sopron melletti faluban, Sopronkövesden nőtt fel. Nagyszülei gazdálkodó parasztok voltak, akik mindig büszkék voltak származásukra és munkájukra. Gyermekkorában nagyon sok történetet hallott a második világháborúban huszárként szolgált anyai nagyapjától, apai nagyapja pedig a háborút követő viszontagságos évekről mesélt neki. Mindketten azt a fajta büszkeséget és értéket képviselték, melyek a régmúlt parasztembereit jellemezte.

– Ketten voltunk testvérek, ám a szokásokkal ellentétben egyikünket sem szánták gazdálkodónak, mert a hetvenes évek elején már a paraszti létnek nem igazán volt létjogosultsága a családunkban. Középiskolai tanulmányaimat a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végeztem el. Orvos szerettem volna lenni, de a sors a pedagógiai pálya felé vitt, és így lettem biológia–technika szakos tanár. Főiskolásként Egerben botlottam bele földijeimbe, akik egy népfőiskolát szerveztek Sopronban. Lényegében ők voltak azok, akik arra inspiráltak, hogy előtérbe helyezzem a múlt emlékeit, beleássam magam a magyar őstörténetbe, jobban megismerjem népünk szokásait, életvitelét – mesélt a kezdetekről Mihócza Zsolt.

A tettre kész fiatalember alapító tagja lett a Németh László nevét viselő népfőiskolának Sopronban, ahol a második évben már csoportvezetőként tevékenykedett. A népfőiskolai évek alatt nagy hatással volt rá többek között Berecz András mesemondó, népdalénekes, Kustár Zsuzsa népi iparművész, az őstörténet mitikus vonalának képviselői, Papp Gábor, Molnár V. József, illetve Bakay Kornél őstörténész és Forrai Sándor rovásírás-kutató. Később a debreceni egyetemen tanult ökológiát, majd a Magyar Hagyomány Műhelyében sajátította el a rovásírás és a nemezkészítés tudományát, ismerkedett meg a magyarok őstörténetével.

– Méntelekre gyermekeim édesanyja révén költöztem, és kezdtem tanítani a helyi általános iskolában. A megszerzett tudásomat lényegében itt kezdtem el hasznosítani. Tassy Lilla tanítónő személyében kiváló partnerre találtam. A munkának szinte azonnal nekiláttunk, kidolgoztuk többek között az esztendőkörös változásrendet kicsi iskolánk adottságainak megfelelően. Hitünk szerint ezek a közösen megélt, évről évre visszatérő alkalmak adják tanítványainknak azt a szellemi és lelki biztonságot, nyugalmat és állandóságot, melyet a mai külvilág csak nyomokban tud felmutatni. Huszonnégy éve tartunk rendszeresen programokat Kisboldogasszony, Szent Mihály, Szent Márton és Szent András napján, Luca-­napon, adventkor, természetesen karácsonykor, majd vízkeresztkor, húsvét és pünkösd ünnepén. Emellett a fentebb sorolt ünnepekhez kapcsolódóan útjára indítottam a rovásírás rejtvénysorozatot, illetve gyakran szervezünk kézműves-foglalkozásokat, valamint tartok íjászatot is – beszélt az iskolában folytatott hagyományőrző te­vékenységéről a ménteleki tanár.

Mihócza Zsolt nemcsak az iskola falai között, hanem a magánéletben is nagy hangsúlyt helyez az őseinktől kapott értékrend megismertetésére, átörökítésére. Hagyományőrző huszárként az ország több településén és külföldön is megfordult.

– A huszárságra anyai nagyapám hatására adtam a fejem. Büszkesége, bátorsága ugyanis követendő példával szolgált számomra. Mayer Győző tanárkollégámnak köszönhetően ismerkedtem meg a Bács Megyei Huszár Bandérium hagyományőrző vezetőjével, Vörösmarti Imrével, és lettem tagja a csapatnak 1999 februárjában. Jártam velük Németországban, Svédországban, a Hídember című történelmi film forgatásán is a Bükk-fennsík közelében. Jelenleg a Kecskeméti Huszárok Hagyományőrző Egyesülete alapító tagjaként tevékenykedem. A huszárság a legyőzhetetlen magyar embert jelenti számomra – tette hozzá.

Mihócza Zsolt azon dolgozik, hogy elődeink tudása, műveltsége, szokásai tovább öröklődjenek, a felnövekvő generációk pedig megismerjék a magyarság múltját, méltóképpen ápolják és éljék is meg hagyományainkat.

– A mai világ leginkább analizál, szétszed mindent darabjaira. Ősi tudásunk, műveltségünk, mindig az egészben gondolkodást hang­súlyozta. Olyan fajta élő hit, misztikum és visszatérő állandóság, szokásrend volt a háttérben, ami az élet biztonságát adta. Úgy gondolom, hogy ez a szemlélet a véremmé, vérünkké kell váljon. Értékrendem – amit nagyszüleimtől, szüleimtől, a bencésektől és a népfőiskolai tanáraimtól kaptam – megerősödött, megtanultam azt, hogy ebből soha sem szabad engedni. Nem a számossággal kell foglalkozni, hanem azzal, ami igazán érték. A lényeg, hogy akik megértik az üzenetet, tovább vigyék mindezt – fogalmazta meg hitvallását Mihócza Zsolt.