A doni tragédia áldozataira emlékeztek Kalocsán

– A doni katasztrófa jelképe az értelmetlen pusztulásnak, a felelőtlen szenvedésnek, a politikai döntések szörnyű következményeinek, de jelképe a hazaszeretetnek és az önfeláldozásnak is – mondta az ünnepi szónok, Kákonyi István városatya, majd személyes történettel is kiegészítette beszédét. – Dédnagyapám ugyan nem a doni események áldozata, de a II. világháborúban halt hősi halált. Nagyanyám egyéves volt, amikor elvesztette. Egy megkopott fotó őrzi emlékét – fogalmazott.

A képviselő felidézte: a vörös hadsereg pont 77 éve kezdődött támadása során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős magyar hadsereg. A veszteségről azóta sincsenek pontos adatok, de egyes becslések szerint végül „mintegy 140 ezer ember halt meg az ellenséges sortűzben és az ennél is veszélyesebb orosz télben”, emlékeztetett.

– Ma a magyar bakákért, a szegénylegényekért, a munkaszolgálatosokért, a végelgyengüléseben összeesettekért, a pergőtűzben odaveszettekért, az elcsigázott, kiéhezett emberekért, a félelemtől megőrültekért, a nyomtalanul eltűntekért, a soha nem azonosítottakért, a jelöletlen sírokban nyugvókért mondunk imádságot – sorolta a városatya.

A beszéd után városvezetők, önkormányzati képviselők és tisztségviselők, valamint civil és katonai hagyományőrző szervezetek koszorúzták meg Benedek Tibor háborúban megtört magyar katonákat ábrázoló szobrát. Az ünnepségen Póli Róbert szavalt, az indulókat, valamint a himnuszt és a szózatot a MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekara játszotta, ahogy ők adták a koszorúvivő és díszelgő katonákat is.