A Don-kanyarban elesett hősökre emlékeztek Kiskunhalason

A megemlékezés a Hősök terén a II. világháborús emlékműnél kezdődött a mécsesek és koszorúk elhelyezésével. Ezt követően a résztvevők közösen vonultak át a Közösségek Házába, ahol a Szilády Áron Református Gimnázium diákjai ünnepi műsorukban a Don-kanyarban a végsőkig kitartó katonák – mint például Kadosa Árpád tartalékos zászlós és dr. Papp Pál orvos-százados – tollából született verseket szavaltak.

Az ünnepségen beszédet mondott Hurtony Zsolt, önkéntes műveleti tartalékos százados, a kiskunhalasi járási területvédelmi század parancsnoka, aki emlékeztetett, hogy kevés olyan magyar család, ahol ne őriznének személyes történeteket a II. világháborúról. – Mi sem vagyunk kivételek. Nagypapám a doni ütközetben esett hadifogságba, gyerekkoromban többször meghallgattam a történetét. A háborút követően még rendbe kellett hozniuk az országot, ezután térhettek csak haza. Nagyapám mindig sírva mesélte el, hogy amikor Halasra ért és sétált a Kossuth utcán szembejött vele édesanyja, aki nem ismerte meg. Olyan sokat változott a háborús évek alatt – idézte fel családi emlékeit Hurtony Zsolt.

A parancsnok beszélt továbbá az 1943 januárjában a Don-kanyarban harcoló 2. magyar hadsereg technikai eszközeiről is, amiket ismerve már előre látható volt, hogy nem lesz sikeres a hadművelet. Hiába ítélte úgy az akkori vezetés, hogy ezek a legjobb hadtechnikai eszközök. – 620 darab páncéltörő ágyúból 55, míg a 186 páncélos eszközökből mindössze 22 volt alkalmas arra, hogy felvegye a harcot a T-34-es szovjet harckocsikkal – részletezte.

Hurtony Zsolt beszéde végén hangsúlyozta, örömmel tölti el, hogy az elmúlt években a tartalékos század egyre többször tud megjelenni a városi ünnepségeken. Kiemelte, hogy a tavalyi esztendőben a városba látogató Baráth István dandártábornok, a hazai tartalékos rendszer parancsnoka azt mondta, a halasi az ország egyik legjobban működő százada.