Magyar kollégáikkal cseréltek tapasztalatot a külföldi tanárok

A csapatot Simon Zoltán alpolgármester fogadta a városháza dísztermében. Köszöntőjében Kalocsa iskolavárosi mivoltát, ezeréves történelmét, a koronahozó érsek érdemeit és néhány helyi jellegzetességet mutatott be. A vegyes nemzetiségű delegáció programjában homokmégyi faluprogram, kalocsai múzeumlátogatás, kézművesség, sőt, parlamenti látogatás is szerepelt.

– Szinte minden országból öt-öt fő érkezett, a legkevesebb – négy – Litvániából, a legtöbb – nyolc – Törökországból – magyarázta a nemzetközi pedagóguscsapat helyi kísérője, Tóth Annamária. A Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Tagiskolájának tanítója megjegyezte: ő és a kollektíva is izgatottan várta a külföldi kollégák érkezését, mert az Erasmus+-on belül ez az első találkozójuk.

– A programjaik elsősorban a környezetvédelemre, az újrahasznosításra és a környezetei nevelésre épülnek, tehát olyan programokat szerveztünk, amelyek ezekkel a témákkal kapcsolatosak. Megnéztük például a falusi környezetet, és azt, hogy az emberek régen hogyan éltek, mit főztek, és hogy semmit nem dobtak a szemétbe – hangsúlyozta.

A pedagógus elárulta: a 23 fős delegáció a Magyarországon töltött egy hét alatt jó néhány fontos nevezetességet nézett meg. Homokmégyen ismerkedtek a tradíciókkal, a Viski Károly Múzeumban hagyományos ételeket főztek és mézeskalácsot sütöttek, sőt, a környezeti neveléssel kapcsolatos témák keretében szennyvíztelepet, illetve különböző üzemeket is meglátogattak. A programból nyilván nem hiányzott a Kalocsai Porcelán Manufaktúra, valamint az érseki intézményegyüttes sem, míg a fővárosban a Parlamentet és sok más nevezetességet néztek meg. A komplex program viszonzásaként a külföldi tantestületek hasonló tematikájú héttel készülnek majd magyar kollégáik számára.

– Ez egy kétéves projekt, amiben mi vagyunk az első állomás. Mindenkinek meglesz a saját feladata, hogy mit kell az országában megcsinálnia, és a következő állomásra ezeket a tapasztalatokat visszük tovább. Májusban, Görögországban lesz a következő állomás – vázolta Tóth Annamária.

A kollégák közötti szakmai tapasztalatcsere – a turisztikai programokhoz hasonlóan – szintén előre rögzített tematika és irányított beszélgetések nyomán jön létre. – Van egy központi elem: minden reggel, amikor összeülünk, egy adott témáról beszélgetünk, utána a tapasztalatokat levonva van egy esti megbeszélés is: itt az aznapi eseményeket beszéljük át, illetve a következő napra készülünk fel – foglalta össze.

A program tapasztalatairól könyv, prospektus, egyéb dokumentáció készül, magyarázta a csapat kísérője, hangsúlyozva, hogy ezekben az egyes iskolákban zajló események tanulságai, a gyerekek munkái is megjelennek majd. Utóbbinak azért van jelentősége, hogy később minden tapasztalat beilleszthető legyen a tantervbe, tehát a jó ötletekhez tapasztalat is társuljon.

Tóth Annamária kiemelte: nagyon kreatívnak és hasznosnak tartja az úgynevezett „orienteering activity”-t, amit a belvárosi tagiskolában tesztelnek először, a gyerekek részvételével és a nemzetközi csapat segítségével. Ennek lényege, hogy a tanulóknak egy emeleti térkép alapján kell megkeresniük az iskolában elrejtett betűket, amelyekből végül össze kell állítaniuk egy, a programmal kapcsolatban megfogalmazott mondatot.